Van egy csodálatos, stílusos, vagány nő, akit ismerek. Együtt dolgoztunk korábban, majd a közösségi oldalnak hála, nem vesztettük egymást szem elől. Mindig is imádtam, hogy milyen talpraesett, okos és egyedi. Szereti a fekete-fehér színkombinációt, az esküvőjén is ez volt a téma. Szereti a csipkét és szeret rövid frizurát hordani. Imádja a Szex és New Yorkot, akárcsak én. Nagyvárosi lány, de most - bár kicsiben - mégis kertészkedésre adta a fejét.

Elkezdett a házuk előtt, a kis teraszon paprikát nevelgetni. Öntözte, gondozta, becézte, tápoldatozta a palántákat. A kis növénykék szépen cseperedtek. A jobb tartás érdekében ki is kötözte őket a földbe szúrt karókhoz. De a növény csak nem hozott termést. Mi lehet a gond? Ezen tanakodtak. Mígnem kiderült a turpisság. Egy kis kutakodás a “guglin” - a növény nem paprika. Hanem parlagfű. PARLAGFŰ! :) A mindenhol gyűlölt, megvetett, kiirtásra ítélt gyomnövényt dédelgették hetekig. Ez annyira cuki sztori, hogy ilyen jót hetek óta nem nevettem, mint most. Képzeljük el, hogy érezhette magát a parlagfű ebben a helyzetben. Nagyjából úgy, mintha egy koszos, szerencsétlen hajléktalan, akit mindenki megvet, hirtelen a Hiltonban ébredne, luxuskörülmények között. :)

Természetesen amikor felfedezték, hogy a növény parlagfű, felszámolták az ültetvényt és ezúton is elnézést kérnek minden allergiástól. Ezt a kis sztorit az ő engedélyével jegyeztem le - köszönöm a bizalmát.

Az ehhez hasonló történetek adják az élet lényegét! :)