Gyakran kerülök olyan helyzetbe, ahol sok emberrel kell együtt dolgoznom, s ahol sok külföldi van a csapatban. Azt tapasztalom, hogy – bár rövidtávon ez nem ütközik ki – hosszú távon nagyon megnehezíti a közös munkát: a magyarok nem kommunikálják nyíltan, szemtől szemben és azonnal a problémáikat, melyeket a címzett azonnali reagálásával rögtön meg lehetne oldani. A címzett azonban nem tud a problémáról, mert senki nem mondja a szemébe. Nem tud arról, hogy bármin változtatnia kellene, azt his... tovább

Nem szoktam leülni, mert egyébként ülőmunkát végzek, legalább a metrón álljak, de most leültem. Így jobban szemügyre tudtam venni őket feltűnés nélkül. A kíváncsiság… Nyilvánvalóvá vált, hogy nem apa-lánya, hanem szerelmes pár. A csillogó tekintetükből, a gyengéd ölelésükből, a finom érintéseikből. És főleg: a ragyogásból. Mert ragyogtak. Külön-külön, és együtt is. A színtiszta boldogságtól. Örültek, hogy együtt lehetnek. Csendben beragyogták a kocsit. Néhány megálló múlva leszálltak. A lány ... tovább

Ha a kapcsolatunk mélyére nézünk, sokszor kiderül, hogy a konfliktusok nagy része elsimítható. A huszonegyedik század nyomja ránk a kényszert, hogy mindent el kell dobnunk, ami elromlott, semmi nem javítható meg. tovább

A férfiak és a nők erősen különböznek egymástól. Ezt néha bánjuk, néha pedig örülünk neki. Van egy folyamatos verseny a két nem között azzal kapcsolatban, ki is a "jobb". Ezt még mindig nem tudjuk, azonban itt van néhány dolog, amit nem árt, ha ismerünk az erősebbik nemmel kapcsolatban. tovább

Ez az 5 jó tanács egy férfi szemszögéből íródott, és elsősorban azoknak a szingli hölgyeknek szól, akik nem tekintik életük céljának, hogy egyedül maradjanak. Persze az élet mindig jóval bonyolultabb, mint hogy 5 pontba lehessen foglalni az "okosságokat"… tovább

Állítólag tanulmányok is foglalkoztak a jelenséggel, mely szerint a 20-as évei végére minden tizedik ember kapcsolatba kerül nárcisztikus személlyel; olyasvalakivel, aki önnön fontosságát másoké fölé helyezi, folyamatos figyelmet igényel, ugyanakkor empátiája meglehetősen alacsony a többiek felé. Kis túlzással azt mondhatjuk, a nárcisztikus személy mások félelméből él, mások energiacsápjaira csatlakozik, folyamatosan lenyom másokat a saját boldogulása érdekében. Képtelen belátni, hogy az igaz... tovább

Még decemberben, a karácsonyfa díszítése közben bukkantam egy dobozra, amiben korábban a nagymamám díszeket tartott, és a doboz fedelére 1950-től kezdődően haláláig minden évben felírta, hogy mikor szedte le a karácsonyfát és hány dísz tört el az ünnepek alatt. Talán ez is példája annak a pontosságnak, kiszámíthatóságnak, ami az ő életét és mentalitását jellemezte. Számára nem voltak váratlan, megoldhatatlan helyzetek, problémák, mert mindenféle történelmi körülmények között megtanult boldogu... tovább

Ha van olyan dolog, amit mindenkinek szívből ajánlanék, az a számvetés. Esténként, a zuhany alatt, az ágyban, vagy csak a bevett rutin közepette szánjunk arra két percet, nem kell több, hogy végiggondoljuk, mit adtunk és mit kaptunk adott naptól. Mit adtunk magunkból másnak, amivel könnyebb vagy örömtelibb lett a napja, s mivel gazdagodtunk mi magunk. tovább

Posza Róbert FOTÓMŰVÉSZ, Fonyód lakója és szerelmese, néhány napja küldött pár csodálatos képet a téli Balatonról. Ahogy nézegettem a szebbnél szebb felvételeket, eszembe jutott, hogy a januári tópartról én is őrzök néhány kedves emléket. Kedveset és kínosat. Na jó, mára inkább kedveset… 2000-es évek eleje: a szüleimet – jó és naiv munkásemberek lévén – behúzzák a pesti szélhámosok mindenbe, legyen az gyapjú ágyneműgarnitúra félmillióért, 1265 százalékban magyar tulajdonú vállalkozás a rövid ... tovább

Ismeritek azt a szituációt, amikor együtt vagytok valakivel, elvileg kapcsolatban, szerelemben, de mégis az az érzés merül fel újra és újra, mintha egyedül lennétek? Én is átéltem ezt és nagyon rosszul éreztem magam abban a helyzetben. Hogyan lehet ezt megélni, túlélni? Nem könnyű, de lehetséges! tovább