A negyvenes éveink környékén (plusz-mínusz pár év, leszámítva Feriéket) szinte mindegyikünk ott tart: eleget éltünk ahhoz tartós párkapcsolatban, hogy felmérjük, hol tartunk, milyenek lettünk mi, illetve a kapcsolataink ahhoz képest, amit ettől az egésztől vártunk. Ki hogyan kezeli a saját helyzetét, párkapcsolatát, életét. Mit remélünk és szeretnénk. Ferire és Juditra mindig valamiféle példaként tekintettünk mindannyian. Nem azért, mert náluk mindig süt a nap, hiszen el is mondják, hogy nem.... tovább

És aztán vannak azok, akik egyáltalán nem tudnak pozicionálni. Sem engem, sem magukat. Ott látható az adatlapomon, hogy kommunikációval foglalkozom, az újságírás az életem, a hobbim, a mindenem. Erre fel ilyen kommentek jönnek, mint például: “higy, reméj, szeres!”, vagy éppen: “kedvenc filmem - badpenszer”, továbbá: “zenei stílusom - rok, arembi”. Nem érzi, nem érti, hogy a színvonal, az nem egyezik. Kedvencem, akinek már a bemutatkozásából ordít, hogy barátnője van. Sok esetben a képei közöt... tovább

Aztán idővel rájöttem, hogy az én fejemben zajló mozi fekete és fehér, miközben semmi nem olyan ennyire egyszerű, ahogyan én látom. Nem húzható rá minden szeretőre a vizes lepedő, a „szerető” szó is átértékelendő a szótáramban, mert tízből kilencen nem a testi vágyakért tartanak „kedvest" a szűk környezetemben. A tágabb világban, a hatalom, a pénz birtokában, „az Isten vagyok, szeressetek” felfogásban más energiák dominálnak, de itt, ebben a szegényes, átlagos létben megkeseredett, kapcsolatb... tovább

Megesett már, hogy nálam a december 31-ét január 2-a követte. Na, nem gyakran, de megesett. Amit akkor megtanultam: nem akarok többé felszállni olyan időgépre, mely ezt tudja! Tudja, na de milyen áron! Igen, volt az a pezsgőmennyiség, amelytől képes voltam „oszloptáncolni” egy szórakozóhelyen, ahol volt ugyan oszlop, de nem ott és akkor, amikor én felkértem egy körre. Állítólag nem voltam kínos, inkább vicces, ráadásul mások is próbálkoztak nem létező kellékek bevetésével megmutatni, mit tudn... tovább

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nagyon szeretem az állatokat. A bemutatkozómban is kifejtettem, hogy meggyőződésem, az állatok angyalok, és ezt határozottan, továbbra is így gondolom. Ha tehetem, kikerülöm a csigákat, etetem a kóbor cicákat, kitessékelem a pókot, úgy, ahogy épp tudom, de meg nem ölöm. Szándékosan biztosan nem. Esős időben a házam előtti parkoló feladja a leckét, de akit látok és tudom, hogy ott van, kikerülöm. Sokan fogták már a fejüket, lebalgáztak, idiótának tarto... tovább

Gyereket nevelni kemény. Nagyon kemény. Sőt, sokszor a teljes hiábavalóság szele leng körbe, ha megpróbálunk észérvekkel hatni csemeténkre. Amíg kicsi, addig azért, mert nem érti (úgy csinál, mintha nem értené), ha nagyobb, akkor meg azért, mert 8-9 éves felnőttként neki senki ne mondja meg, mit csináljon, ugyebár. Mielőtt a gyerekvállalás előtt álló ivarérett fiatalok sterilizáltatnák magukat vagy szüzességi fogadalmat tennének, vagy maximum egy macska beszerzéséig merészkednének gondolatban... tovább

Most csak a bent van. A négy fal most még tényleg tartja a jót. Nagyokat szippantok-harapok belőle, mert tudom, alig egy hét és vége. Néhány nap múlva ki kell tárni az ajtót és el kell indulni újra a valóságnak nevezett dzsungelbe. A taposással, öldökléssel, gonoszsággal, gyűlölettel, határidőkkel, feladatokkal terhelt hétköznapi létbe. tovább

Persze mindez egy idealizált világban van csak így, mert Magyarországon is sokan nélkülöznek és szeretnék túlélni a karácsonyi extra költekezést. Mert nem egyszerű ünnepelni, ünnepi vacsorákat az asztalra varázsolni minimálbérből, átlagos nyugdíjból. Nem egyszerű tanári, egészségügyi fizetésből jegyet váltani mondjuk egy öt fős családnak a Diótörőre, tulajdonképpen művészet eljutni egy moziba a családdal így, a hónap végén. tovább

38 éves leszek februárban. Gyermekem nincs és nagyon úgy fest, hogy nem is lesz. Azzal szoktam elütni a dolgot, hogy valahogy úgy vagyok a gyerekekkel, mint a bernáthegyi kutyákkal. Cuki, édes, aranyos, de azért otthonra nem kéne. És mint mindig, a teljes valóság persze itt is lényegesen bonyolultabb. De őszintén mondom, az ilyen, teljes mértékben magánügynek számító kérdéseket feszegető embereket egyre fájdalmasabb leszerelni, és olyankor jól jön egy kis humor. Még akkor is, ha nem teljesen ... tovább

Karácsony másnapja van. Lassan belefulladunk a mákos bejglibe, a halászlébe, kívülről fújjuk nem csak az Igazából szerelem című opust, de a Shrek 1-2-3-akármennyit, a Denisz, a komiszt, a Másnaposokat és Hugh Grant teljes életművét. Két napja pizsamában lődörgünk, fésűvel és arckrémmel is csak akkor találkozunk, ha a rokonság apraja-nagyja megjelenik nálunk. Vannak azonban dolgok, melyek a fent leírtakon kívül is összekötik a magyar (ha nem a világ) karácsonyozó társadalmát. Bizonyos eseménye... tovább