Meghalt George Michael, akibe tizenkét évesen olyan szerelmes voltam, ahogy egy kamaszlányhoz illik. Ráadásul azokban az években vadászni kellett arra, hogy egy Wham!-dalt meg tudj hallgatni, egy videóklipet végignézhess... Pont akkor ismertem meg, mikor a Wham! felbomlott. De aztán jött a Faith album, amivel rögtön belebolondultam a borostás, bőrkabátos fickókba. tovább

A szentesténél csak a karácsony első napját szeretem jobban. Nincs óracsörgés, mindenki magától ébred. Akkor, amikor. Ágyba jön a kávé, csak azt kell kisorsolni, ki készítse el. A pizsama egész nap szériatartozék. A karácsonyfa égősora reggeltől estig villog. Két étkezés között a konyhapultnak dőlve falatozunk – egész nap. Mindent, ami nem mászik el előlünk: bejglivel a szaloncukrot, salátával (ja, azzal nem, vagyis de: majonézes krumplisalátával) a hideg sültet, nagykanállal meg az életet. tovább

Ilyenkor már nem kell sokat és magvasakat mondani, mert remélhetőleg senki nem az internet előtt ül, hanem a családja körében vacsorázik és/vagy ajándékot bontogat. Ám ha ezen a meghitt karácsony estén kicsit visszatekintek, azt mondhatom, csak hálával tartozom a lassan véget érő 2016-nak. Mondják, ebben az esztendőben sok minden lezárul, jövőre sok új dolog kezdődik, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig akadálytalanul járhatnak az egyenes úton. tovább

Majdnem arra jutottunk, hogy inkább a pravoszláv karácsonyt ünnepeljük jövőre. Január elején úgyis kihalt az ország, mindenki a pénztárcáján, az alakján és az idegein ütött sebeket nyalogatja, így mi lazán elférnénk a vásárcsarnokban, a plázában meg az utakon. Természetesen nem így lesz, mert a mi karácsonyunk a mi karácsonyunk. Minden megelőző idegbajával, tolongással, takarítással, véget nem érő főzéssel és véget nem érő zabálással, a fenyőillattal, a csillogó szemekkel, a csomagolópapír zi... tovább

Bevallok valamit. 13 éves koromban halálosan szerelmes voltam az akkor 39 éves Delhusa Gjonba. Most 63 éves és 19 éves barátnője van. Szóval nem is az volt a baj akkor, hogy túl fiatal voltam hozzá, hanem az, hogy túl öreg! :) Nem ő volt az egyetlen plátói szerelmem. Sőt, valójában azt gondolom, én ilyen típus vagyok. Az első plátói szerelmem Sandokan volt, akkor lehetettem vagy 2-3 éves. De megsértődtem rá, mert nem bírtam kiszedni a TV-ből. Aztán jött a Modern Talking. Ma már Dieter Bohlen ... tovább

Szerintem a karácsonyi ünnepkörnek kölcsönöz egyfajta együvé tartozást, amikor az egész család a legválogatottabb, leghajmeresztőbb mintákkal díszített kötött felsőben ül asztalhoz. A meglepetés erején túl ez az „egyenruha” magában hordozza a meghittséget, a vidámságot és a szeretetet is. tovább

S hogy miért nem vagyok naprakész kütyüügyben? Mert az én fiamat tökéletesen hidegen hagyják ezek a dolgok. Amikor az ismerőseink gyerekei taknyon csúszós hisztit rendeznek nem hogy telefonért, mert alap, hogy az van egy tízévesnek, hanem a legújabb és legmenőbb darabokért kéthavonta, addig az én gyermekem a nyári edzőtábor előtt tudálékosan közölte, ő a saját megítélése szerint még éretlen egy telefon gondozásához, így hívjuk csak szépen esténként Ákos bácsit, ha kíváncsiak vagyunk a hogylét... tovább

A japán család az egyéni feladatoknak, társadalmi elvárásoknak megfelelően alakul: a férj dolgozik, ő gondoskodik a család megélhetéséről, a feleség gondoskodik a háztartásról, ő neveli a gyerekeket és kezeli a család vagyonát. A férj teljes mértékben a munkájára koncentrál. Fontos a férj szakmai teljesítményének elismerése. A gyerek feladata a tanulás, a lehető legjobb eredmények elérése. Egy igazi japán család életében a gyereknevelés a legfontosabb cél. Itt a házasság inkább csak erről szó... tovább

Az előítéletek az életünk részei, skatulyázunk kimondatlanul is. Gazdag férfinek csak pénzéhes barátnője lehet, jól menő vállalkozónak csak „2 az 1-ben” titkárnője, nagy kocsisnak mini rudija, és aki szőke, az buta is. Az tény, hogy manapság anyagias világot élünk, és a nők mindent megtesznek, hogy gazdag, jóképű, menő férfit fogjanak a hálójukkal, amíg a férfiak csak képletesen ugyan, de sört szürcsölve, kiterülve fekszenek a parton és nézik, ahogy olcsó nők, drága holmikban a kegyükért vers... tovább

Köztudott, hogy a macskák szeretnek mindent, ami fényes, ami csillog. A karácsonyfa pedig a tökéletes terep a számukra, hiszen nem csak csillog-villog, hanem fel is lehet mászni rá, s ha már felmásztak, akkor a szép kerek gömbökkel akár még játszhatnak is. Addig, amíg a gazdi észre nem veszi. Vagy a fa fel nem borul. tovább