A szerelmek mindig tavasszal meg nyáron esnek meg. Ilyenkor bizsereg a bőr és bizsereg a szív is. Lengébb a ruha, lazábbak az agytekervények, könnyebben beleakadnak egy szépen mosolygó szájba, ígéreteket kacsintó szempárba. Ősszel valahogy nincs lángolás. Vagy csak elvétve, de az a néhány kóbor összeakadás a szabályt erősítő kivételek padján tartalékos. Nekem mégis úgy adatott, hogy szép őszi találkozásaim voltak. Szerelmek, barátok, maradandót adó, nagy egymásra találások. tovább

Bevallom, augusztus közepén én is a centit vágtam, hogy lássam, mennyit kell még aludni az iskolakezdésig. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, még egy „Anya, figyelj!”-t nem bírok ki ép ésszel. Az „élményhajszoló” gyermekem (a kifejezés egy kedves barátunktól származik, de annyira találó, hogy beépítettük a Vona-szótárba is) ugyanis minden reggel úgy nyitotta ki a szemét: - Anya, figyelj! Mi lesz ma a program? Amikor már mindent és annak az ellenkezőjét is kimerítettük, legszívesebben azt ... tovább

Néha azt gondolom, ha csak úgy tudom megélni a boldogságot, hogy hazudnom kell a világnak, mert a világ rendet akar látni, önigazolni, akkor megteszem. Fütyülök a világra, akivel nem lehetek őszinte. Magamnak soha nem hazudnék. Olyankor sem, ha érzékelem, azért nem tudok a felismeréseimnek megfelelően cselekedni, bizonyos lépéseket megtenni, mert a félelmeim tartanak fogva. Látni akarok. A félelmeimet is.  tovább

Manapság még léteznek nők, akik elhiszik, hogy a párjuk nem flörtöl másokkal. Minden tiszteletem az övék, tényleg, de van az álomvilágnak egy olyan szintje, amelyből már illik felébredni.  tovább

Ha valakit nagyon szeretünk, vagy azt hisszük, hogy nagyon szeretjük, bizony komoly gondot okozhat, hogy beismerjük, lehet, hogy mégsem ő a megfelelő partner számunkra. Élünk egy látszólag fenntartható életet, de nem vesszük, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy valójában nem vagyunk boldogok. tovább

Vannak nevek, amelyekhez csak pozitív érzések, emlékek kapcsolódnak. Vannak női nevek, amelyek a bibliai teremtéstörténet ismerete óta hordoznak valami olyan többlettartalmat, ami nehezen meghatározható. Talán a hétköznapi dolgok átélésének emelkedettségét jelenti ez a tartalom, talán valamilyen női tartást és a belső harmónia szépséges egységét. Az én Éva barátnőm ilyen volt. Körülölelték a szép dolgok, és minden életszakaszában képes volt megragadni a jót és az értékekben gazdag élményeket. tovább

Ki számított úrinőnek a századfordulón? Az, aki adott az erkölcsi feddhetetlenségre, vagy aki makulátlan háztartást vezetett? Az, aki mindent megtett a gyermekei és családja testi és szellemi épüléséért, vagy egyszerűen csak az, aki részt vett a korabeli szalonok kulturális forgatagában? Elég volt elmenni egy elegáns üdülőhelyre a családdal ahhoz, hogy komoly, fizetőképes középosztálybelinek tartsanak, vagy a család renoméjának megtartása érdekében mindenki némán bujdokolt a lefüggönyözött, b... tovább

Ha ma ellátogatunk a felújított sennyei kastélyba - amelyről az IgenÉleten már korábban jelent meg írás ITT - akkor az építészet és a természet lenyűgöző és magával ragadó harmóniájában lesz részünk. Talán nem véletlen, hogy a lírai érzékenységű fiatalember, Békássy Ferenc gyermekkorát ilyen mesebeli környezetben tölthette el. tovább

A családunkban szokás, hogy megkereszteljük a gyermekeket. Családi anekdota, hogy az unokahúgom keresztelőjén 2,5 éves voltam, cuki, fürtös, szép arcú és nagyon cserfes kislány. A templomba belépve egy nagy képet láttunk Jézusról. A kép láttán kellően hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, lelkendezve mondogattam, hogy “ott a Sandokan!”, a korszellemnek megfelelően. Végül is, hasonlít!  tovább

Mi az oka, hogy ennyi szingli nő van manapság? Maga a szó nem annyira új keletű, mint hinnénk: Örkény István már 1969-ben használta, Az óbudai ikrek című egypercesében, bár nem egyedülálló nőkre. Beszéltem néhány csinos, igényes szinglivel és összegyűjtöttem néhány olyan okot, amiért ezek a nők egyedül vannak. tovább