Hogy az átlag férjek mennyire veszik ki részüket a háztartás működtetéséből, nem tudom. Azt viszont igen, hogy mint bevásárlást önállóan is elég jó hatásfokkal elvégző férfi, milyen tapasztalatokat gyűjtöttem az elmúlt években arról, hogy a „jó olcsó” cuccok megvétele csak elsőre tűnik spórolásnak, valójában inkább pénzkidobás.

1. Csipesz

Választék van bőven, sorolhatnánk, mint Gombóc Artúr a csokifajtákat: facsipesz, vastag műanyag csipesz, vékony műanyag csipesz, kör alakú csipesz, „trükkös” csipesz stb.csipesz. A lényeg: soha ne dőljünk be a megigézően olcsó, sok színben pompázó, vékony műanyag csipesz csábításának! Egyszer még felrakod vele a bugyit, alsógatyát. Talán kétszer is. De aztán mikor vennéd le, nyomod össze az eszközt, letörik az egyik szára, és a kezedben marad. A bugyi és a gatya meg a szárítón...

2. Fogpiszkáló

Ebből alapvetően két fajta létezik: az egyik, ami kemény fából van, a keresztmetszete kerek, két vége pedig olyan hegyes, hogy egy jól kiképzett TEK-es ölni is tud vele. Na, ezt kell megvenni! A másik puha fából van, lapos, téglalap keresztmetszetű, végei nem hegyesek, és jellemzően közétkezdék sárga, illetve piros műnyag sótartóinak kötelező tartozéka. Ha egy hagymás rostélyos után ezzel szeretnénk etávolítani fogaink közül a makacs hátszín cafatokat, a következő történik: a fogpiszkáló szálirányban azonnal reped, aztán ahogy utánanyúlunk, törik is. A hegye beszorul a fogak közé, a másik fele pedig rosszabb esetben bele is állhat a szájpadlásunkba.

3. Zsebkendő

Ez az a termék, amiből nagyon jónak kell lennie a „no name” márkának, hogy ne az agyonreklámozott, sokkal drágább, három rétegű külföldit vegyem meg. Mert jó ötletnek tűnhet az olcsóbbat leemelni a polcról, egészen addig, míg nem használjuk. A két réteg már a célterülethez juttatása pillanatában szét akar válni egymástól. Ezért rászorítunk. Aztán indul a rendeletetészerű használat, a rétegek megint távolodnak egymástól, de a mozdulatot már nem tudjuk visszatartani, a taknyunk pedig végül az ujjaink végén köt ki, miután a nanomilliméternyi (nem tudom, pontosan mennyi, de biztosan jó kevés) vékony rétegek azonnal átáznak és szétszakadnak.

4. Fülpiszkáló

Kétféle ember létezik: aki szerint a fülpiszkáló hülyeség, mert csak még beljebb nyomja a zsírt a hallójáratokba, a másik viszont nem tud meglenni nélküle, és használata nem pusztán higiéniai művelet, hanem egyenesen élvezeti tevékenység. Kivéve persze akkor, ha olyan terméket választunk, aminek vattája a második körkörös mozdulat hatására a fülben marad, amit jó esetben szerető társunk ki tud venni egy szemöldökcsipesszel, kevésbé szerencsés esetben mehetünk az SZTK fül-orr-gégészetére.

5. Zokni

Jaj, ezzel már hányszor póruljártam, vagy mondhatnám: spóruljártam! Ott állok a boltban, előttem a sok-sok zokni. Megfogom, méregetem őket. Ez is jó, az is jó, amaz még jobb, na de annyit azért nem adok egy zokniért, nem ér annyit a lábfejem. Aztán megveszem az olcsót, „jó lesz az...” - de nem, soha nem lesz az jó. Felhúzom, és azonnal tudom, hogy miért nem: belül, a lábujjaknál olyan vastag a varrás, hogy bárhogy próbálkozom, nem tudom úgy elhelyezni a lábfejemet, hogy ne akadjak bele abba az átkozott varrásba. Aztán mivel sietni kell, marad az új zokni a lábon. Idővel elfelejtem, már nem is foglalkozom vele. Aztán jön a nap vége, fürdés. Veszem le a zoknit, és a lábfejemmel együtt jön még ki annyi szöszmösz, amivel egy rongybabát meg lehetne tölteni. A maradék a lábfejre ragad, de ez csak azután derül ki, hogy elmerülök a kádban, és úszkáló szöszmők vesznek körül. Ekkor aztán kezdődhet a halászat.

6. Csavarhúzó

Nem vagyok az a klasszikus ezermester. Sőt, ha ez az 1000 a mérőszáma az ügyesen bütykölő embereknek, akkor én mondjuk nagyjából olyan 83, azaz nyolcvanhárommester lehetek. Ez még párosul a rendkívüli szétszórtságommal, aminek köszönhetően egyetlen szerszámkészletünk sem teljes, ellenben a ház különböző szegleteiben bármikor bármilyen szerszám előkerülhet. Ha nem találom, mikor éppen kellene, akkor veszek. Na, de erre aztán már igazán sajnálom a pénzt, ezért legutóbb is a legolcsóbb csillagcsavarhúzót újítottam be. Mire a harmadik, közepesen kemény csavart húztam volna be a helyére, a szerszám feje szépen elvásott. De legalább a leváló apró fémforgácsok garmadája buliba készülő lányoknak, csillámpor gyanánt még jó lehet.

7. WC-papír

Lásd a 3. pontot!

8. Mosogatótabletta

Vettünk vagy 60 darab hiperolcsót az egyik multi saját márkás termékéből. De tényleg nagyon olcsó volt, és tényleg nagyon használhatatlan: a szennyes edények kevés kivételtől eltekintve koszosak maradtak, a tabletta felét az egyik borospohár falára ragadva találtuk meg. Ez is „jó vétel” volt...

9. Borotva

Erről egy történet jutott eszembe: egyik legjobb barátom nagyon jó áron jutott hozzá a berettyóújfalui piacon egy 10 darabos, eldobható borotvacsomaghoz. Mind a tizet elhasználta. Egy nap alatt. Bár megborotválkoznia így sem sikerült, viszont a jutányos áron vett eszközökkel ügyesen eltüntette a bőrt a borostája alól. Mindenhol vérző, szőrös arca valósággal beleégett a retinámba.

10. Bolhanyakörv

Lehet, hogy állatja is válogatja, de tapasztalatunk szerint a legolcsóbb bolha- és kullancsnyakörvek, azon kívül, hogy büdösek, az égvilágon semmit nem érnek, minden élősködő vidáman elvan mellettük. Hogy mi, emberek néha milyen hülyék vagyunk, hogyan tolunk ki magunkkal a talmi spórolással, a mi dolgunk. De a házi kedvenceinken aztán tényleg ne spóroljunk!