Irodai környezetben, szinte egymás hegyén-hátán ülve nem lehet elkerülni, hogy legyenek olyan munkatársak, akiket legszívesebben az Északi-sarkra száműznénk, annyira idegesítőek. Persze vannak toleráns és kevésbé toleráns emberek, mindenkinek más az ingerküszöbe, de az itt felsorolt embertípusok nagyjából mindenkinek az agyára mennek.

1. Az affektálós

Vannak, akik azt hiszik, attól tűnnek szorgosabbnak, ha affektálva-nyávogva beszélnek (ha nők), vagy túl hangosan (ha férfiak). Ezektől a nyávogósoktól képes vagyok teljesen kikészülni: sosem fogom megérteni, miért kell selypegve, a természetes hangszínénél egy teljes oktávval magasabban, vagy elnyújtott hangon beszélni. Ezt még az ötévesektől sem szeretem, hát még húsz-harminc évvel idősebbektől! Olykor meg szoktam azt csinálni velük, hogy visszakérdezek a legkiműveltebb, legtermészetesebb hangomon. Vagy kapcsolnak, vagy nem - de többnyire inkább nem.

2. A futkosós

Ehhez hasonló, amikor valaki az irodában végigdobogtatva a padlót, fut egyik helyről a másikra. Konkrétan sprintel. Minek? Induljon időben a megbeszélésre, vagy bárhová, megtisztelve ezzel a munkatársait. Nem értem, miért kell futni az irodában. Ettől senki sem látszik fontosabbnak. Az igazán fontos emberek úgysem futnak (maximum a futópályán).

3. A betegállományos

Nem arra gondolok, aki tényleg beteg, hanem arra, aki rendszeresen kivesz pár nap betegszabit, apró-cseprő dolgokkal. Jellemzően a legnagyobb hajtás közepén. Vagy éppen ezzel hosszabbítja meg a normál szabadságát pár nappal. Mindenki tudja, hogy nem betegek igazán, mindenki szenved tőlük, hiszen nagy terhet ró a csapatra, ha őt állandóan helyettesíteni kell.

4. A hibázós

Aki ha elmegy egy hét szabira, utána újra be kell tanítani. Akinek ha elmagyarázunk egy dolgot ötször, tízszer, még akkor is elrontja. Vagy nem a megfelelő munkát végzi, vagy ostobácska - nem biztos, hogy mindig kiderül a pontos oka. Egy ideig helyezik ide-oda, mint egy szobanövényt, de aztán általában megelégelik a főnökök az állandó hibákat.

5. A turnézós

Aki a munkaidejének legalább a felét azzal tölti, hogy körbeturnézza az irodákat azzal, hogy ő mennyit dolgozik és milyen nagyon sokat tesz le az asztalra és milyen fáradt. Az állandó turnézást persze mindenki látja és senki sem veszi komolyan, még a legszenvelgősebb arckifejezéssel körítve sem.

6. A lusta

Úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen, elvárja a segítséget és a támogatást, de nem viszonozza. Senki nem érti, mire tartják, miért dolgozik még a cégnél, de nagyon jól elvan a kis világában, érdemi produktum nélkül. Bosszantó a jelenléte, mint egy kavics a cipőnkben.

7. A telefonálgatós

Pontosan tudod, mikor veszett össze a párjával, mikor, kivel és hol tölti az estéit, hogy vannak a szülei és mikor veszett össze a testvérével. Ezeket ugyanis a munkatársai előtt beszéli meg telefonon a családjával, barátaival (lehetőség szerint a cégesen), 20-30 percben, jó hangosan. Hogy mások dolgoznának - és neki is azt kéne - az kevéssé érdekli. Sokkal fontosabb, hogy anyukája mit főz a hétvégén és mikor megy orvoshoz.

8. A rinyálós

Állandóan panaszkodik, sír-rí, rinyál, picsog, nyavalyog, ezzel nemcsak megöli a hangulatot, de szívja a többiek energiáit is. Ha tanácsot kap, soha nem fogadja meg, a saját maga által teremtett kulimászból még véletlenül sem hajlandó kikecmeregni. A panaszkodás az ő éltető ereje.

9. A maxon pörgős

Állandóan 1000%-on teljesítő droid. Hibázik, mert folyton fut maga után, de az eredmények érdekében bármire képes. A többiek, akik a normál tempót hozzák, mindig lassúnak és bénának tűnnek mellette, még akkor is, ha a munkájuk minősége egyébként jobb. Az elvárásokat persze hozzá fogják igazítani, így mindenki más lemaradottnak fog tűnni, még akkor is, ha egyébként szorgalmas, kitartó emberekről van szó.

10. A körülményes

Meglátod a nevét a telefonod kijelzőjén és arra gondolsz, hogy megüzened neki: meghaltál és külföldön vagy eltemetve. Tudod, hogy ugyanazt fogja kérdezni, amit már háromszor elmagyaráztál neki, szép kerek mondatokban, Ádámtól-Évától indulva, a folyamatokon precízen végighaladva, mindenre kitérve. De neki még mindig maradt kérdése, amivel te már nem nagyon tudsz mit kezdeni.

Persze az is lehet, hogy magunkra ismerünk ezekben az emberekben - akkor sincs semmi baj, fejlődni és elhagyni a régi, rossz mintákat mindig lehetséges! :)