Tegnap elmaradt a randim. Valami, amire régóta készültem. Amiről tudtam azt is, hogy félek tőle, de mostanra már megbarátkoztunk mi ketten: én és a félelmem. Kiegyeztünk abban, hogy tiszteletben tartjuk egymás határait: egyikünk sem akadályozza a másikat, s ha érezzük, hogy itt az idő, búcsút veszünk. Abban azért nem voltunk egészen biztosak, eljön-e, amikor végleg megválunk egymástól, de reménykedtünk, hogy egyszer bekövetkezik.

Tudtam, ez az alkalom olyan lehet, amikor a félelmem és én, talán csak egy időre, elengedjük egymást. Vagy legalábbis, nem nagyon zavarjuk a másikat. Eddig együtt éltünk, tapintatos közelségben: ő óvatosságra intett, én elcsendesítettem, s együtt rájöttünk, mi dolgunk egymással.

Ott tartottam, hogy tegnap betegség miatt elmaradt a randim. Nem én lettem beteg, hanem ő. Aki összeveszett a félelmével. Nem tudom, min vesztek össze, de zajos vége lett. Talán egyik sem akart tudomást venni a másikról, helyette úgy tettek, mintha az nem is létezne. Addig-addig, hogy eljött a pillanat, amikor már nem volt hova hátrálni. A helyzet élessé vált, mindenkinek képviselnie kellett az érdekeit, s egymásnak feszültek. A félelme beleakadt, lerántotta, ágynak döntötte. Lenyúlta! A félelme furfangos egy jószág. Ügyes. Jól taktikázik. Váratlanul támad. Megsemmisítő csapást mér.

Én nem tudok senki félelmével versenyezni. Ez mindenkinek a maga küzdelme. Észrevenni, megtapasztalni, megérteni. Megszelídíteni.

Gondolkodtam, mivel töltsem a felszabadult időmet. Nem voltam rossz passzban, jólesett az egyedüllét. Felvetődött bennem a kiállítás, mozi, opera, baráti találkozó lehetősége, de ha jól belegondoltam, igazából egy nyugodt estére vágytam magammal. Későn tettem le a munkát, volt időm mindent befejezni. Otthon megraktam fával a cserépkályhát, begyújtottam. Még langyos volt tegnap óta. Beálltam a zuhany alá, hosszan élveztem a hajamra és a testemre zubogó forró vizet. Vadrózsás olajjal átmasszíroztam a bőröm, s puha köntösbe burkolózva töltöttem magamnak egy pohár vörösbort. Cabernet-merlot volt, s mégis könnyű, mint egy pinot noir. Elővettem az aktuális könyvemet. A macska helyet kért az ölemben. Sinatra szólt a háttérben.

Ma kora reggel hatalmas szélben és felkelő napban indultam dolgozni. A meredek lejtőn, ahol a tegnap reggeli hóesésben úgy éreztem, a télen többször már nem megyek le rajta autóval, most könnyedén repültem. Vakítóan sütött a nap. Máskor napszemüveget teszek. Most jólesett a szememnek belenézni. Melengette. Még csak nem is hunyorogtam.