Az adventi készülődésben előszeretettel vágunk bele a mézeskalácssütésbe. Amatőrként azonban számos buktatóval találkozhatunk: leragad a tészta, folyik a cukormáz, nem úgy sikerül a díszítés, ahogyan szeretnénk. PÁLI RÉKA művészi szintre emelte a mézes készítését, csodálatos mintákkal ékesíti, és nem csak az év ezen időszakában.
IgenÉlet: Honnan jött a mézeskalács szeretete? Mióta foglalkozol a készítésével?
Páli Réka: A mézeskalácsozás nálam egész banális módon a karácsonyi készülődésből ered. A lányommal és az unokatestvéreivel készültünk meglepni a családtagokat, és ezt találtuk ki. Kerestem az interneten receptet és az első szimpatikusat ki is próbáltam egy híres blogger oldaláról. Egész gyermeteg módon tudtam csak díszíteni, de ennek ellenére nagy örömet okozott a készítése és pláne az ajándékozás, az öröm az arcokon. Mindez 2010-ben történt. A következő évben a helyi karácsonyi vásárban árultam a mézeseket. Persze ehhez hozzátartozik, hogy gyerekkorom óta mindig alkottam valamit. A mézeskalácsban pedig az a csodálatos, hogy nem egy félkész dolgot díszítek, hanem elejétől a végéig a két kezem munkája.
I.É.: Milyen hagyományai vannak hazánkban a mézeskalács készítésnek?
P.R: Amióta az ember ismeri a mézet, azóta van mézeskalács is. Hazánkban első írásos említése 1379-ből, Sopronból való. Akkoriban ez csak a főúri osztály kiváltsága volt, a tésztát díszes fából készült formába nyomták bele, majd kisütötték. Már a középkori társadalomban is karácsony, újév, húsvét, pünkösd, esküvő és keresztelő alkalmából osztogatták. A 19. századra a parasztság körében is elterjedt, ezzel megváltozott a díszítés is. Akkoriban jött divatba a gyerekkorunkból ismert vásári, nagyon színes mézeskalács. A leginkább használatos formák a huszár, baba, ló, nőalak, kard, bölcső. Manapság pedig szerintem reneszánszát éli a mézeskalács készítés. Az eszközöknek korlátlan a hozzáférési lehetősége, ráadásul az internetnek köszönhetően a világ másik végéből is felkereshetik az embert egy szép mézesért.
I.É: Azt gondolná az ember, hogy a mézeskalács elsősorban az adventi időszak kelléke, süteménye. Te viszont egész évben gyártod ezeket. Hogyan tudod áthidalni a szezonalitást? Miért fogják megvenni a süteményedet nyár közepén?
P.R: Ezt manapság nem nehéz áthidalni, hiszen egy születésnap vagy névnap is ünnepnap egy családban, a ballagásról és iskolai évzárásról nem is beszélve, de késő tavasztól őszig az esküvői mézesek készítése teszi ki a munka zömét.
I.É: A díszítés általában tájegységenként eltérő szokott lenni, akárcsak a népviselet. Te melyik mintát szereted a legjobban és miért?
P.R: Ez nem egészen így van, hiszen a mézeskalács díszítése néhány kivételtől eltekintve egészen egységes volt hazánkban. Manapság viszont már nem ez a helyzet. Van egy hagyományos díszítési technika, melyet muszáj elsajátítani az embernek, mert ez képezi az alapját a többinek. Nagyon szeretem a hagyományosat is és vannak belőlem fakadó motívumaim is, amik engem tükröznek. Ezen kívül a magyar népművészet minden ágát, de legfőképpen a hímzést kutatgatom és használom a tervezésnél.
I.É: A népművészetből merítesz tehát az ihletet?
P.R: Igen. Gyűjtöm a régi hímzőkönyveket és mindent, ami a népművészetünkkel kapcsolatos, mert szimbolikája, mondanivalója van. Egy festett mennyezetkazetta életfa motívuma például a születéstől a szerelemig bármit tartalmazhat. Mindezt feldolgozni és áttervezni mézeskalácsra külön élmény számomra. De egy épület ornamentikája is szolgálhat ihletként. Legutóbb itt Gyenesdiáson, a kályhamúzeumban voltam fotózni és mintákat gyűjtögetni. Hatalmas anyagot halmoztam fel, már csak alkalom kell a megvalósításhoz.
I.É. Milyen anyagot használsz a díszítés során? Nyilván fontos, hogy ehető legyen, de az is, hogy tartós.
P.R: A legegyszerűbb anyagokat használom: porcukor és tojásfehérje, ha szükséges, akkor ételfesték kis mennyiségben. A tartósság csak odafigyelés és precíz elkészítés, no meg némi szerencse kérdése.
I.É: Áruld el nekünk a titkot! Mitől lesz a mézeskalács tésztájának az állaga tökéletes, hogy ne ragadjon, ne nyúljon, ne akarja az ember inkább odacsapni az asztalhoz és hagyni az egészet? Milyen a jó mézeskalácstészta?
P.R: Szinte bármilyen recepttel dolgozhatunk, de a legfontosabb a nyers tészta pihentetése a hűtőben! Célszerű 4-5 nappal a sütés előtt már elkészítenünk, de akár hetekig is tárolhatjuk, annál jobb lesz a tészta minősége. Ha elszántuk magunkat a sütésre, akkor szánjunk egy kis időt a gyúrásra is. Alaposan gyúrjuk meg és közben egy kis lisztet is dolgozzunk bele a tésztába! A lisztet pedig ne sajnáljuk alóla se, hiszen attól nem fog leragadni a gyúródeszkára!
I.É: Van a családban utánpótlás? Lesz, aki átvegye a kézműves műhelyedet?
P.R: A jövőben szeretném tovább fejleszteni a tudásomat, szélesebb körben megismertetni az emberekkel a munkámat. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, megéreztetni velük az alkotás, a teremtés örömét a mézeskalácson és a bútorfestésen keresztül. Ez a másik szerelmetes hobbim. Van egy 15 éves lányom, aki nagyon tehetséges, de mivel magam is csak 40 évesen jöttem rá, mivel is szeretnék foglalkozni, hogy várhatnám el tőle, hogy már most tudja, szeretné-e ezt csinálni?!
Az elkövetkező hetekre szeretettel kívánok elcsendesedő adventi készülődést, örömteli ajándék készítést és mézeskalács illatban úszó, áldott karácsonyt a kedves Olvasónak!
Szilvási-Kassai Eszter
