Tamás lánya mindössze 18 éves volt, amikor hatalmába kerítette a drog. Eleinte a bulikban nyúlt a szerekhez, később azonban már nem volt nap, hogy ne használt volna valamilyen kábítószert. A család nagyon hamar észrevette a problémát, de a megoldáshoz hosszú út vezetett.

Adott egy gyönyörű, magas, vékony, 18 éves lány, aki az iskolában kiválóan teljesített, nagy álma volt, hogy a Színművészeti Egyetemre felvételizzen. A családja példás életet él, közösségük életének aktív és szeretett tagjai. Egy napon azonban Niki furcsán érkezett haza egy péntek éjszakai buliból. Nem, nem volt részeg, valami más történhetett. Tamás beszélgetni kezdett a lányával, aki természetesen tagadta, hogy kábítószerezett volna, sőt, kikérte magának már a feltételezést is. Így ment ez heteken keresztül.

Niki tanulmányi eredményei hónapról hónapra egyre romlottak. Év végére már három tantárgyból állt bukásra. Javítania kellett volna, meg is kapta rá a lehetőséget, de élni nem tudott vele. Érettségi helyett évismétlés várt rá. Szülei ekkor már nagyon el voltak keseredve, tudták, hogy hatalmas a baj, tenni mégsem tudtak semmit, hiszen egy nagykorút már nem lehet kényszeríteni, hogy részt vegyen valamilyen programban. Folyamatosan beszéltek vele, próbáltak a lelkére hatni, eredménytelenül. Tamásnak azonban támadt egy remek ötlete.

Egyik nap megfogta Niki kezét és bevitte a kórházba, ahol a drogosokat kezelték. A látvány, a szagok, a hangok, a már mentálisan is beteg emberek nagy erővel hatottak rá. Zokogni kezdett. Azt mondta, ő nem akar itt kikötni. Ismét megfogta egymás kezét apa és lánya, de most hazafelé vezetett az útjuk. Küzdelmes hetek és hónapok következtek, de a szeretet legyőzte a kábítószert. Niki ma már 20 éves, fodrászként dolgozik. Azt mondja, megtalálta a helyét, imádja a munkáját és soha, de soha nem nyúl többé a szerekhez.

Szilvási-Kassai Eszter