Nem tudok biciklizni. Nincs biciklim. Sőt, jogosítványom sincs és ennek következtében autót sem vezetek. Görkorcsolyázni, gördeszkázni sem tudok. Így hát kizárólag gyalogosként ismerem az utakat és gyalogosként észlelem azt, hogy napi szinten összetűzésbe keveredem a biciklisekkel.

Tisztázzunk valamit! A biciklizés nemcsak hobbi. Egy jármű, amivel a közlekedésben vesz részt az ember, annak minden felelősségével. Engem nem érdekel, ha úgy ül valaki a biciklin, hogy nincs rajta sisak, az ő feje, ha betöri, hát az csak az ő baja. De az, hogy nem telik el úgy nap, hogy a biciklisek által elkövetett közlekedési kihágásoknak ne lennék tanúja, több mint bosszantó. Veszélynek vagyok kitéve és ezt eléggé nehezen viselem már.

Az, hogy a körúton a járdán bicikliznek, nem indokolt. Tudom, hogy nincs kerékpárút, de van úttest. Alkalmas a biciklizésre, ezért nem értem meg, miért kell a gyalogosokat rémisztgetni folyton. Továbbmegyek. Amikor az autóknak piros a lámpa, akkor a kerékpárosoknak is piros. Meg kell állni a zebra előtt. És nem kersztbe lavírozni a gyalogosok között, hogy szerencsétlenek ott ugrálnak a biciklisek elől, aztán mire felocsúdnak, már jönnek is az autók. Az se jobb, amikor a gyalogosokkal együtt, velük egy irányba tartva biciklizik át valaki a zebrán. Ilyen helyzetben tolni kell a bringát. Na és a kedvencem, amikor a zsúfolt aluljáróban száguldoznak. A hecc kedvéért csapatostul. Persze itt is a gyalogos marad alul.

Nem utálok minden biciklist. Sőt, igazán csodálatra méltónak tartom, amikor valaki kilométereket teker naponta, vagy amikor lebiciklizik egy hegyről, vagy éppen kerékpáros sportban ér el jó eredményeket. Cukik a gyerekek is a kis tartókerekes bringájukkal (ilyen kellene nekem is, csak nagy méretben). De könyörgöm, a szabályokat tartsuk be! Én sem száguldozom gyalogosként át a piroson, igyekszem nem a bicikliúton szédelegni (bár ha a felfestés hiányos, nyilván előfordul) és ha látom, hogy szabályosan közlekedő biciklissel állok szemben, tisztelettudóan kivárom a soromat a közlekedésben.

Elég nagyszájú nőnek tartom magam (és mások nyilván még inkább annak tartanak). Én bizony szólok, ha valamivel nem értek egyet. De a város összes biciklistájának megneveléséhez kevés vagyok és nem is az én feladatom. Vannak arra törekvések, hogy legyen “kerékpáros jogosítvány” és a rendőrök fokozottan ellenőrizzék a biciklivel közlekedőket. Szeretném, ha nem lenne erre szükség, mert egy kis kötelességtudattal, szabálykövetéssel és odafigyeléssel ezeknek a veszélyes helyzeteknek a nagy része tényleg elkerülhető lenne.