Emlékszem, amikor kisgyerek voltam és valami komiszságot csináltunk a testvéreimmel, a szüleim azzal fenyegettek, hogy jön a Bumbus és elvisz a zsákjában. Márpedig sokszor csináltunk komiszságot. Azt gyanítom, hogy a Bumbus alakja a nagyanyámtól eredt, ő hozta be a családba, nyilván a saját gyerekkori élményeiből táplálkozva. A nagynéném (aki egyben a keresztanyám) is sokszor használta ezt a fenyegetést. És bizony, én rettegtem is a Bumbustól rendesen. Egy nagy feketeségnek képzeltem el, aki berak a zsákba és visz - de hogy hová és mi történik ezután, az rejtély maradt.

Később megtudtam, hogy a Bumbusnak több neve is van. Mumus, Zsákos, Bákász, Bakurász, sőt, Múkár néven is fut. Az egyes országrészeken másképp használják, de a jelentése ugyanaz. Egy láthatatlan, fekete ember,  aki voltaképpen a saját félelmeinket testesíti meg. Én nem olvastam a Harry Pottert, de mástól úgy tudom, hogy még abban is szerepel, ezek szerint viszont nem magyar mesealak, hanem világszerte ismert figura. Stephen King egyik regényének címszereplője is a Mumus.

Nem tudom, vannak-e manapság is olyan szülők, akik azzal riogatják a gyermeküket, hogy elviszi a Mumus - talán ma már túlhaladott ez a dolog. De ha vannak, akkor nem értem, mire jó ez. Azt gondolom és abban hiszek, hogy egy kisgyereknek arra a biztonságra van szüksége, hogy számíthat a szüleire. Nem pedig arra a rettegésre, hogy ha rossz, akkor valaki elviszi. Ez pokoli érzés egy kisgyereknek, senkinek nincs joga, hogy megfélemlítsen egy ártatlant. Ez bestiális dolog.

Tudom, hogy nehéz hatni egy gyerekre, sokszor nagyon komiszak tudnak lenni, hogyne tudnám! Azt is megértem, ha eszköztelennek érzi magát egy szülő. Gyereket nevelni nem könnyű. Ugyanakkor abból a szempontból mégis fontos lehet a zsákos ember szerepe, hogy ha ismeri a gyerek a negatív figurát, akkor van róla fogalma, nem lesz automatikusan mindenkivel bizalmi viszonyban. Hiszen vannak gonosz emberek, nem kell ahhoz képzeletbeli Mumus, hogy ezt tudjuk, gondoljunk csak Wolfgang Priklopilra például, aki nyolc évig tartotta fogva Natascha Kampusch-t a pincéjében. Ezekre természetesen fel kell hívni a gyerekek figyelmét. De mindig, mindig az álljon a történet középpontjában, hogy a gyerek számíthat a szülőjére, aki mindenáron igyekszik megvédeni és ezt mindig mondjuk is el a gyereknek. Mert így jöhet bármilyen zsákos ember, a szülőjében mindig bízni fog. És ez a legfontosabb. Nekem ez hiányzott.

(Illusztráció: The Babadook című film)