Mindenkit érdekel a jövő, mert az élete hátralévő részét ott szeretné leélni – tartja a mondás. Napjaink talajvesztett, reményvesztett, sokszor kilátástalan élethelyzeteiben sokan fordulnak jósokhoz, hogy megtudják, mire számíthatnak a saját életükben. A téma iránt senki nem közömbös: van, aki humbugnak, marhaságnak tartja a jósok működését – talán a sok kókler miatt -, míg mások esküsznek a különleges képességű emberek szakértelmére. Mi nem foglalunk állást egyik tábor mellett sem, de minket is nagyon érdekel a téma. BERTALAN FERENCNÉ LONA kártyajóssal pedig nagyon izgalmas beszélgetést folytattunk.

IgenÉlet: Több mint 25 éve foglalkozol ezotériával. Életrajzod alapján tenyér- és kártyajós vagy, de az álomfejtés és a számmisztika is érdekel. Hogy lesz valakiből kártyajós?

Bertalan Ferencné Lona: Tizenéves koromban felkerestem egy idős nénit, aki cigánykártyából jósolt. Nagyon érdekesnek tartottam mindazt, amit elmondott, de nem értettem mindenben egyet vele, és a kártyát figyelve „kijavítottam” az általa közölteket. Meglepődött a néni, de nem sértődött meg. Sőt úgy gondolta, jó kezekbe kerül a kedvenc kártyája nálam, ezért nekem ajándékozta. Ettől kezdve beindult egy folytonos tanulási, megtapasztalási folyamat. Saját kártyarakási formát alakítottam ki az évek során, először csak saját részre raktam ki a kártyát, aztán lassan bővült a kör. Mostanra már 30 éves tapasztalatom van.

IÉ.: Sokan kételkednek a kártyajóslás hitelességében. Nekik mit ajánlasz? A tenyér és a számok nem hazudnak?

B.L.: A kételkedőknek mindig azt javaslom, tegyenek egy próbát. Elég, ha valakinek a hangját hallom, soha nem kérdezek előre, még születési dátumot sem kérek. Egyszerűen kirakom a kártyát, és elkezdem mondani, amit látok: kezdem a múlttal, aztán ami a gondolataiban jelenik meg; folytatom a jelenben és csak ezután jön a jövő. A hitelességemet alátámasztja, amit a kérdező múltjáról ismeretlenül és akár látatlanban elmondok, további döbbenetet okozva a fejében kavargó gondolatok ismertetésével. A tenyér és a számok nagyon sok információt tartalmaznak, én mégis a kártyához ragaszkodom jobban: számomra minden kérdésre megadja a választ. A tenyér és a számok jelentősége akkor kerül előtérbe, ha távolabbi jövőt nézek, ugyanis a kártya kb. másfél éves időszakra mutatja előre az eseményeket.

IÉ.: A mai világban megdöbbentően sokan fordulnak a jövőbelátókhoz. Mi foglalkoztatja leginkább az embereket a jövőjükkel kapcsolatban?

B.L.: Nagyon változó. Természetesen mindenkinek a  saját problémája a legfontosabb, legyen az párkapcsolat, anyagi jellegű, gyermekkel kapcsolatos vagy egészség, nálam mégis inkább a párkapcsolati kérdések a leggyakoribbak.

IÉ.: Őszinte leszek: Én félnék a tehetségemtől. Szoktál magadnak kártyát vetni? Vagy más segítségét kéred a saját életeddel kapcsolatban?

B.L.: Tizenéves koromban másként láttam ezt a dolgot. Nem a félelem, inkább a kíváncsiság hajtott. Az elején volt, hogy olyan dolgot raktam ki magamnak, amit nem szerettem volna hogy bekövetkezzen - bekövetkezett. Ekkor egy időre elraktam a kártyát. Megharagudtam rá. (Nevet.) Persze ez a harag nem tartott sokáig. Azóta megtanultam, nem a kártya hibája, hiszen csak felkészít arra, ami elkerülhetetlen, vagy döntési helyzet esetén megmutatja, melyik út lenne számomra a kedvezőbb. Szokták mondani, hogy a jósok nem látják a saját dolgaikat tisztán pl. a félelmeik miatt, vagy befolyásolják a gondolataikkal. Én saját magamon tanultam a kártya értelmezését, és a mai napig is időnként kirakom magamnak, hogy tudjam, mire figyeljek oda, mire készüljek fel. Úgy gondolom, ez egy bizalmi dolog, és ha magamban nem bíznék, hogy rakhatnám ki másoknak felelősséggel?!

IÉ.: A kártya tényleg mindent elárul? Van, amit te sem láthatsz vagy nem mondhatsz el? Halálesetre vagy lottónyereményre gondolok pl.

B.L.: A kártya mindent elárul, amit tudatni szeretnének általa. Természetemnél fogva őszinte ember vagyok, ezért úgy gondolom, amit látok, azt el kell mondanom. Az a nem mindegy, hogy hogyan mondom el. Igyekszem a fájdalmas vagy szomorú dolgokat nagyon óvatosan, kíméletesen továbbítani.

IÉ.: A képességek, módszerek, melyeket összefoglalóan ezotériának hívunk, meglehetősen sokszínű palettán helyezkednek el. Léteznek különböző mágiák is. Hallottunk fekete és fehér mágiáról. Mire használhatók a mágiák, ha egyáltalán használhatók?

B.L.: A mágiát a mögöttes szándék színezi feketére vagy fehérre. Minden, amit teszünk vagy kezdeményezünk, végül visszaháramlik ránk. Meggondolandó, hogy mikor folyamodunk mágiához. Sokféle mágia létezik. Vannak pl. építő-, gyógyító-, sikert hozó-, szerelmi-, védelmi-, megkötő-, bevonzó mágiák. Az erő és a hit elengedhetetlen alapja a mágiának. Aki nem hisz ebben, jobb, ha nem is alkalmazza. Hozzám pl. hiába fordulna bárki is szerelmi kötésért a másik személy tudta nélkül, mert amellett, hogy etikátlannak tartom, fekete mágiának számítana, hiszen nem avatkozhatunk bele senki életébe annak tudta és engedélye nélkül. A mágiát kitűnően lehet használni rontás levételére, problémák megoldására és a kitűzött célok elérésére. Sokak számára hihetetlennek tűnik, mégis azt kell mondanom, hogy igenis létezik átok, rontás, és nagyon komoly gondokat, felfordulást tudnak okozni az életben. Ezzel szemben megnyugtató, hogy mindig minden esetben el is lehet távolítani ezeket! Aki azt feltételezi, hogy a fehér mágia kevésbé hatásos, mint a fekete, az gyengeségnek nézi a jóságot!

IÉ.: Egyszer azt hallottam, hogy az élet bizonyos területei tabunak számítanak a jósok számára. Ilyen például a politika. Igaz ez? Ha igaz, melyek még ezek a területek?

B.L.: Az ezoterikus gondolkodás alapja az emberség, a segítségnyújtás a hozzám fordulókkal kapcsolatban. Mint jós elhatárolódom a politikától és minden olyan területtől, ami az embereket bármilyen csoportokra osztja. Természetesen, mint magánembernek, van véleményem, de soha nem viszem bele a „munkámba”.

IÉ.: Akkor hiába is jönnének hozzád politikusok megjósoltatni a következő választások kimenetelét? Esetleg otthon kártyát vetnek maguknak. Mindenki számára tanulható egyébként a kártyajóslás tudománya?

B.L.: A „kártya olvasása” mindenki számára tanulható. Véleményem és tapasztalatom szerint nem lehet a kártyajóslást csak megtanulni, rendelkezni kell egy bizonyos született képességgel ahhoz, hogy azokat az információkat, amiket továbbítanunk kell, pontosítani tudjuk.

IÉ.: Nők vagy férfiak keresnek fel inkább?

B.L.: A válaszom lehet, hogy meglepő: nagyon is vegyes a kép. Szinte azonos arányban vannak nők és férfiak.

IÉ.: Mi volt a leglehetetlenebb eseted, amit előre láttál?

B.L.: Nehéz kérdés, az évek alatt volt bőven. (Nevet.)  Gondolkodnom kell… Talán nem egy kirívó esetet mesélnék el, ahogy általában szokták ezt. Egy hatvanas éveiben járó úriember fordult hozzám nagyon dühösen. Kérdőre vont, hogy mi a szakmám, mit tanultam, hol dolgoztam. Egy csomó kérdéssel förmedt rám. Hagytam dühöngeni, ám amíg mondta, mondta a magáét, én kiraktam a kártyát. Elkezdtem sorolni, amit látok a múltjában, nagyon nyugodt hangon: a rengeteg csalódottságot, amiken keresztülment; a borzalmas veszteségeket sorban, ahogy elvesztette szinte az egész családját, utoljára a feleségét és magányosan, meggyötörve, a sorsra haragudva tehetetlenségben… Mondtam neki, hogy a rengeteg fájdalmat magában hordva nem csodálkozom, hogy ilyen dühös és elkeseredett. Hirtelen csend lett a telefonban. Az úr hallgatott, itta a szavaimat. Segítettem neki, hogy végre kiadja, kimondja magából az elmúlt időszak gyötrelmeit. Egy idő után bekapcsolódott a beszélgetésbe, és már nem dühöngve, hanem nagyon megtörve elismerte, hogy jól látok mindent. Folytatta, folytatta, amíg ki nem mondta az utolsó elkeseredett szót is magából, és ki nem gyászolta mindazt, amit évekig cipelt, majd zokogásban tört ki. Biztattam, ne szégyellje magát, hagyja csak, had jöjjön ki, aminek ki kell jönnie. Aztán végtelen udvariassággal bocsánatot kért és nagyon megköszönte a beszélgetést. Pár nap múlva ismét hívott, már nagyon kedvesen, nyugodtan. Ekkor már érdekelte, hogy mit látok a jövőjében. Azóta évek teltek el, véget ért az életében a sok tragédia, lett új párkapcsolata. Szépen élnek, békességben utazgatnak. Végtelen öröm volt számomra, hogy hallottam mosolyogni azt az embert, aki hosszú évekig nem tudta, mit jelent a nevetés.

IÉ.: Hú, ez nagyon kemény történet. Fojtogat a sírás. Mit javasolsz azoknak, akik még most ismerkednek a gondolattal, hogy felkeressenek egy jóst? Mire kell figyelniük?

B.L.: Nagyon nehéz kiszűrni a mai világban, hogy ki a „valódi” jós és ki az, aki csak annak nevezi magát. Én azt javaslom, ez nagyon fontos: senki ne hagyja, hogy a jós kérdezze őt! Ő kérdezze a jóst pl. arról, mit lát a múltjában, mi zajlik a gondolataiban. Ha ezekre a kérdésekre tud válaszolni, akkor kérheti a jóslást is.

(Az interjú 2015. november 12-én jelent meg.)