Mi jut eszünkbe Gutenbergről? A könyvnyomtatás. Pedig valójában nem Gutenberg volt, aki ezt feltalálta. Már az ókori Kínában is nyomtattak könyveket, de a módszer nem volt alkalmas a tömeggyártásra. Fatuskókba vésték a nyomtatni kívánt szöveget, amit bekentek tintával és ezt nyomták a papírlapra. A tuskó hamar tönkrement, a tinta pedig nem volt eléggé tartós. Gutenberg több dolgot is forradalmasított: egyrészt megoldotta, hogy ki-be mozgatható, variálható módon használja nyomtatásra a fémből készült betűket, másrészt feltalált egy ehhez használható keretet, mely a betűk pontos illeszkedését és a rendezett nyomtatást segítették elő (timpanon), továbbá egy olyan tintát, ami len és olaj keverékéből állt és nem folyt el. Kezdetben 50-60 oldalt tudott kinyomtatni óránként, majd ahogyan tökéletesítette a technikát, úgy növelte a sebességet. Első nyomtatott könyve a korszellemnek megfelelően nem is lehetett volna más: a Biblia.
Gutenberg nemesi családba született, Johann (vagy Henne) Genfleisch zur Laden néven, de hogy pontosan mikor, azt nem lehet tudni, valamikor 1394 és 1400 között, Mainz városában. Az erfurti egyetemen tanult, görögül és latinul. Ötvösmesterként dolgozott, ami később az ólomalapú fémbetűk készítésénél biztosan előnyt jelentett. Olyan ember volt, aki bár radikálisan megváltoztatta a világot, önmagának mégsem tudott kényelmes, biztonságos életet teremteni. Anyja révén jutott egy kevés örökséghez, de hamar elvesztette. Gyakori bírósági ügyei miatt nem is szerepelt a neve az általa nyomtatott könyveken.
Egy gazdag kalmár, Johann Fust támogatta a könyvkiadás megvalósulásában, de anyagi vitába keveredtek, ezért Fust a könyvnyomtatást Fust Shöfferrel csinálta tovább, Gutenberg pedig Konrad Hummerey-vel folytatta tevékenységét. A könyvek mellett úgynevezett tükröket készítettek nagy mennyiségben: zarándoklatok, népünnepélyek, vásárok alkalmával árusított, áhítatos üzenetek, kis kelmére nyomtatva. Gutenberg 1468-ban hunyt el. Akárcsak születésének pontos dátuma, halálának oka és körülményei is ismeretlenek, így azt sem tudjuk, hol nyugszik. Egy ember, aki a semmiből jött, majd oda is tűnt el, a két ismeretlen történés között pedig kiforgatta a világot a négy sarkából.
Még életében elterjedt a könyvnyomtatás, először Olaszországban, ahol megtörtént az, ami által valóban a tömegekhez tudott szólni: hétköznapi nyelven, kisebb formátumú könyveket adtak ki, így az elterjedhetett a nagyközönség köreiben. Nincs okunk szégyenkezni: 1473-ban Budán is megnyílt az első magyar könyvnyomda. A Gutenberg-féle Bibliából máig 47 darab maradt fenn. 1978-ban 2,4 millió dollárért kelt el az egyik példány.
Sokat gondolkodtam azon, hogy én személy szerint milyen sokat köszönhetek ennek az embernek. Egészen fiatalon megtanultam olvasni, kisiskolás koromban már faltam a pöttyös-csíkos könyveket. A mai napig van itthon belőle jó néhány. Egy-kettő még régről maradt meg, volt, amelyiket könyvtárban vásároltam a leselejtezett könyvek közül, néhányat antikváriumból. Jó érzés őket olykor újra elolvasni, figyelni, hogyan hatnak rám sok év elteltével. Összességében kb. 450-500 könyvem van, ezek közül a kedvenceim Utta Danella Regina révbe ér és Ifj. Gaál Mózes Mildi meséi című könyve. Ezeket időről időre újra elolvasom, mert mindkettő varázslatos.
Biztos, hogy könyvek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Sokkal kevesebbet tudnék a világról és önmagamról. És bizony, ha választhatnék, hogy egy hét utazás vagy egy hét zavartalan, békés olvasgatás, én gondolkodás nélkül az utóbbit választanám. Hát ezért vagyok hálás Gutenbergnek. Mert elindított valamit, ami az emberiség részére elhozta ezt a csodát.
