Amikor a stílfűrész a lelket aprítja

jún. 16., 2016

Amikor a stílfűrész a lelket aprítja

Megkockáztatom, hogy a tehetetlenség érzése benne van az öt legrosszabb érzésben, ami az embert érheti. És én megint tehetetlen voltam a minap. Emberek romboltak újra - ki más? Múlt hétfőn a munkahelyem elzárt parkolója felé tartottam, de nem jutottam be, mert a biztonsági őr bácsi közölte velem, hogy fakivágás miatt a területet lezárták.

Értetlenül álltam a dolog előtt, hisz a parkoló területén kb. 5-6 nyárfa található, mind hatalmas és erős, egészséges törzzsel, évek óta ott éltek és senkit, de senkit nem zavartak a hétfői napig.

Miközben a bácsival beszéltem, próbáltam faggatni a pusztítás okáról, meghallottam a stílfűrész hangját… Abban a pillanatban a gyomrom összeszorult, ráültek a lelkemre, hatalmas fájdalom lett úrrá rajtam, ami tehetetlen dühvel, egyszersmind tenni akarással párosult. Ott álltam a kapu előtt lefagyva és végignéztem, hogy a hatalmas fákat lecsupaszítják és kivágják. Folyamatosan kérdezgettem, kértem, hogy magyarázza meg, mi az ítélet, amiért ezeknek a fáknak veszniük kell, de természetesen a biztonsági őr semmit nem tudott. Azt mondta, biztosan a vihar az oka, félnek a kidőléstől, vagy a fák betegek, vagy útban vannak, vagy a fene tudja… Nem az ő dolga, ő csak eltereli az útból a jónépet.

Ahogy ott álltunk, jó páran körénk gyűltek. Mást is zavart a favágók ténykedése, sokan a szemben lévő panelházból jöttek kétségbeesve, mert a betonrengetegben ezek a fák adták a melegséget ezeknek az embereknek. Hallották a suhogásukat a szélben, gyönyörű zöld színük melengette a lelküket, és - nem elhanyagolható - a levegőt tisztításában is részt vettek.

Egy hölgy, nem türtőztette magát, kikelve magából, odament a favágókhoz számon kérni a tettüket. Nem meglepő módon, a favágók főnöke csak zavartan kiabált, hogy van engedélye, hagyják már őt békén, megrendelésre dolgozik, különben is van engedélye, kérdezzék meg az önkormányzatot, és van engedélye... Természetesen, nem gondolta senki, hogy Budapest központi kerületében, egy elzárt parkolóban valaki kénye-kedve szerint méteres fákat kezd kivagdosni felsőbb utasítás nélkül, de a jóember nem hallotta meg igazából, mi mit akarunk, csak skandálta a „van engedélyem” betanult szöveget. Így őt hagytuk, mert láttuk, hogy esélytelenek vagyunk ebben a harcban.

Sajnos nem vártam meg, míg fény derül a kivágás okára, mert a munkaidő az munkaidő, de egy úriember elhaladtában közölte, hogy voltak ezen a területen még fák, melyeknek ugyanez lett a sorsa.

Nem találjátok ki a valódi okot, amit én is később tudtam meg!

A parkolóhely bérlőjének szüksége volt még helyre, hogy sok szép és kevésbé szép, színes vagy fehér autót tudjon itt elhelyezni, és sok pénzt tudjon begyűjteni a kocsitulajoktól. A pénz beszél, a fák halnak, az emberek rombolnak és tesznek tönkre mindent maguk körül, nekik tetsző módon.

Szeretem a természetet, az állatokat, a világot, amiben élünk, és nincs az a pénz, amiért azt tartanám szem előtt, ha én dönteném el, kinek, mikor és miért kell vesznie.

 

 

 

 

 

Szabó JuditSzabó Judit

Hozzászólások