Évek óta terveztem, hogy elmegyek a Láthatatlan kiállításra, de valamiért mindig tolódott. Most viszont sikerült, és nagyon nagy hatással volt rám. A Millenáris ad otthont a kiállításnak, ami kényelmesen megközelíthető helyszín. Megérkezéskor betettük a kis szekrényekbe a cuccainkat, majd leültünk egy asztalhoz, ahol vakok számára készített eszközöket nézhettünk meg. Rubik-kocka, felszínén különféle, kidomborodó jelekkel (így nem színek, hanem jelek szerint lehet kirakni, ugyebár), beszélő óra, mérleg és vérnyomásmérő, valamint az a kis írógép, amivel jegyzeteket készítenek a vakok, Braille-írással. Nagyon érdekes eszközök ezek egy látó ember számára. A vakok számára viszont nélkülözhetetlenek.
Aztán indult a menet, hat fős kis csoportunk belevágott a kalandba. Javasolták, hogy vegyem le a szemüvegemet, ami okozott nekem némi diszkomfortérzést. Hiszen anélkül olyan vaksi vagyok, mint egy denevér - siránkoztam majdnem, de nem volt rá okom. Egyrészt olyan ember volt a vezetőnk, aki teljesen vak, vele szemben nem éreztem volna méltányosnak, hogy néhány dioptria miatt picsogjak, másrészt erre a fél órára mi is vakká váltunk. Ugyanis teljes sötétségben vezettek végig minket különböző helyszíneken, ahol csak a többi érzékszervünkre hagyatkozhattunk. Tapintás, szaglás, hallás, egyensúlyérzékelés - ennyi jutott odabent, mert fény egyáltalán nem volt.
Azt kell mondjam, az első pár percben majdnem menekülőre fogtam. Félelmetes volt, hogy a szemem, ahonnan a legtöbb információ érkezik a külvilágból, hirtelen nem működött. Az járt a fejemben, hogy kapcsolják fel a villanyt, látni szeretném, hogy mi van itt. De aztán megszoktam a helyzetet és magabiztosabbá váltam. Aztán már olyan dolgokat is felismertem tapintás alapján, amiről nem is hittem volna, hogy sikerülni fog.
Vezetőnk, Eszti nagyon profin vitt végig minket és jól kezelte azokat a helyzeteket, ahol elbizonytalanodtunk. Furcsa volt, hogy őt tulajdonképpen nem is láttuk, csak a hangját hallottuk, így nemcsak ő nem tudta, hogy hogy nézünk ki, de mi sem tudtuk, hogy ő milyen. Persze nem mintha számítana, mert sokadlagos szempont, de mégis, olyan gyakran ítélünk ránézésre, én sem vagyok ez alól kivétel - és most itt volt valaki, akivel testi kontaktusba kerültem, akivel beszéltem, elfogadtam a vezetését anélkül, hogy láttam volna. Furcsa élmény volt.
Esztitől bármit kérdezhettünk, nyíltan és őszintén válaszolt. Elmondta, hogy éppen úgy főz, mint bárki más, süt húst és használ fűszereket. Szokott filmet nézni, használja is ezt a kifejezést, még akkor is, ha valójában csak hallgatja. Ő is úgy köszön el, hogy “viszontlátásra” és elárulta azt is, hogy aki születésétől fogva vak, még ha tudja is a színek nevét, nem tudja értelmezni azt. Ő még gyerekként látott valamennyit, de később már egyáltalán nem. Az aprópénzek között könnyen tesz különbséget, de a papírpénzek sajnos, ha tartalmaznak is vakok számára azonosítható jelet, azok könnyen elkopnak és így nem felismerhető számukra. Én azt hiszem, ez a pont volt számomra a leginkább mellbevágó. Hiszen 45.000 látássérült, illetve vak él hazánkban, akiknek nem tesszük a pénzeket felismerhetővé - ez elfogadhatatlan. Józan ésszel átgondolva, elhiszem, hogy a papíron idővel kisimulnak a Braille-pontok, de őszintén, nem lehetne esetleg pici lyukakkal megoldani? Sok országban nem is papírból vannak a bankjegyek, hanem vékony, műanyagszerű anyagból. Nálunk nem lenne lehetőség arra, hogy valamilyen módon megoldjuk ezt? Szerintem csak akarat kérdése.
A kiállítás végén elköszöntünk és újra elkezdtünk hozzászokni a fényekhez, a színekhez. Nagyon elgondolkodtató program volt. Én általában igyekszem segíteni a vakoknak, elmondom, hányas busz érkezik, átkísérem őket az aluljárón, de azt hiszem, tehetnék ennél többet, jobbat is. És ezen fogok igyekezni, mert ami nekem csak pár perc, az egy vak embernek adott esetben az életének a jobbá tétele. Miért ne tenném meg, ha alkalmam van rá?
Gyerekek számára 7 éves kortól látogatható a kiállítás, amit én egyébként mindenképpen kötelezővé tennék az általános iskolások számára. Családi programként, vagy akár kalandos randiként peig részt vehetünk egyébként láthatatlan vacsorán, masszázson, borkóstolón is, illetve akár céges csapatépítőt is szervezhetünk ide.
Minden információt megtaláltok ITT.
