Nehéz bölcsen és megfontoltan élni, de már nem szeretnék magamra mindent megkönnyítő, szebben láttató rózsaszín szemüveget. A felnőtté váláshoz szükséges szembenézni adott időben az adott megoldandó feladatokkal, és azt hiszem, hogy a problémák és a megoldásukra való törekvés mindig kicsit más emberré farag, s egyre jobban megerősít.

Mindenki más életfeladattal érkezett erre a világra, más örömöket és más kudarcokat, terheket vállalt magára, de az alapérzéseket senkinek nem szabadna felednie, hasznosítani kellene a mindennapokban. Számomra az egyik alapérzés a hála. Ha mást nem is érzel egy nap, csak folyamatos hálát, már akkor sokat tettél magadért. Akármid van, vagy nincs, mindig lehetsz valamiért vagy valakiért hálás. Mindennap igyekszem a fejemben tartani reggelente, ha sietek is, ha fáradt is vagyok, hogy hálás legyek első körben az életemért, a szeretteimért, a munkámért, a meglévő vagyonomért. Igen, nehéz sokszor, de van, akinek nehezebb. Rossz a kedvem, mert korán kell kelnem? Van munkám. Rossz a kedvem, mert elromlott az autóm? Van szerető családom, akik mindennél fontosabbak, és így tovább… Napestig sorolhatnám.

Nekem ezek egyértelmű érzés, csodálkozva tapasztalom, hogy sokaknak nem. Mindennap szembesülök olyan emberekkel, akiknek fogalma sincs arról, mekkora szerencséjük van.

Panaszkodnak, kiabálnak, lekezelően beszélnek a párjukkal, a gyermekeikkel. Áldozatként tetszelegnek, kritizálnak, mosolytalanok a verőfényes napsütésben, minden mögé sorolják a családi életüket. Odaadó párjuk helyett mást ölelnének vagy ölelnek is, hagyják tönkremenni a házasságukat, gyermekeiket hibáztatják társuk hűtlenségeiért, vagy épp azért, mert nem bulizhatnak bármikor. Ajtót csapkodnak, mert rendetlen a ház, kiabálnak, duzzognak, elégedetlenek.

Telnek a napok, mérgezik az életterüket, de egyszer sem jut eszükbe, hogy amijük van - intelligens, szerető társ, tehetséges, szép gyermekek, szép ház, működő autó, megfelelő egzisztencia, munka, barátok, terembérlet a sportoláshoz, bejárónő, divatos ruhák, legjobb elektronikai eszközök, étel az asztalon és „kívánságteljesítők”, akik az életük könnyítéséhez hozzájárulnak -, mekkora kincset is ér valójában.

Sajnos nem jár mindez mindenkinek, csak a kiváltságosoknak. Ám ők ezzel az örök negatív életfelfogással nagy hibát követnek el, mert amit az élet ad, azt el is veheti bármikor. Sajátosan értelmezve ez a mondás jut eszembe: megmérettetett, és könnyűnek találtatott…

Ne várjuk meg, míg az élet valódi kellemetlenséggel kopogtat!

(Az írás 2017. március 2-án jelent meg.)