Az anya gyermeket hoz a világra, az apa lelkében szerelmével együtt vajúdik. Az apának azonban biztonságot kell „szülnie”, mert az ő lélekjelenlététől, erejétől lesz az együtt élő emberekből igazi család. Akik rendszeresen olvassák Feri apává válásának történetét (lásd a Kapcsolódókban), azok értik, mire gondolunk. (Kriszta)  

Túl voltunk a szülésen és már nagyon együtt akartunk lenni az otthonunkban a kislányunkkal. Nem mindennapi dolog egy születés a családban, ezért nagyon izgatottan vártuk már a hazatérést. Ilyenkor is hárulnak a férfiakra feladatok, erről írtam röviden.

Fáradtság ide vagy oda, én a szülés napjára hívtam meg a barátaimat egy kis „tejfakasztó” ünneplésre egy hangulatos budai kerthelyiségbe. Ez azért fontos, mert a kórházból hazaérkezvén már érdemes csak a családra koncentrálni. Előkészítettem a terepet, utolsó felvonásként felragasztottam a gyermekszobára Hanna nevét és indultam a kis családomért.

Az első pár napban annyi bizonytalanság veszi körül az elsőgyermekes, újdonsült szülőket, hogy jobb a kórház után minden percben együtt lenni, ezeket a dolgokat együtt átélni. Erre találták ki az apák számára az ilyenkor rendelkezésre álló rendkívüli fizetett szabadságot. És ezt valóban optimális dolog az első napokra időzíteni. Hiszen annyi teendő van, például a „beköltözés”, vásárlások, aztán nem árt segíteni az anyának a szoptatás beállításában (adminisztrálni az etetéseket), ilyenkor lehet közösen tökélyre fejleszteni a pelenkázást is, a feleség számára reggelit, ebédet, vacsorát készíteni, és persze ott az esti fürdetés, ami eleinte elsősorban az apa dolga. Szóval hirtelen olyan sok minden történik és annyira megtöltődik élettel a lakás, hogy nem szabad elhalasztani az első napok közös megélését.  Hiszen valami fantasztikus dolog kezdődik a hazatéréssel, elkezdődik a közös lét, a családi élet. Ennek a biztonságát pedig az apa jelenti.