Babits Mihály: Nyár

 Esik a nap!

 Szakad a súlyos, sűrü zápor

 zuhogva istenigazából.

 Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!

 Óh gyönyörűség!

Részeg darázs

 ráng körülöttem tág körökben,

 ide röppen és oda röppen:

 visszatérő csapongás, lenge hűség...

 Óh gyönyörűség!

Hangos virág

 kiált, bíbor szinekkel esdve,

 hogy jöjjön már a bíbor estve,

 hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:

 Óh gyönyörűség!

Tornác fölött

 szédülve és legyet riasztva

 fúl a cseléd, liheg a gazda;

 álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...

 Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:

 de boldogság a vágy gyürűsse!

 Boldog a nap, s vágyik a hűsre...

 Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!

    Óh gyönyörűség!