Berda József: Tavaszi szél

Lobogj csak indulat, tápláld, akit

elgondoltál igazi magadnak. A gyümölcs

a fa gyökerében alszik még, de nem

messze az idő, mikor kipattan a virág és

látni fogod Őt, mint fejlődik s kerekedik

ki előtted csillogó gyümölccsé a te

gyönyörűségedre, hogy hasonmásod legyen; olyan

brutális testű kamasz, mint te voltál egykor

férfikorodnak beköszönte előtt.