Berzsenyi Dániel: Osztályrészem

Partra szállottam. Levonom vitorlám.

A szelek mérgét nemesen kiálltam.

Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben

Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,

Semmi tündérkép soha fel nem oldja.

Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe

A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,

Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza,

S nem ragyog szentelt ligetek homályin

Tíburi forrás;

Van kies szőlőm, van arany kalásszal

Biztató földem: szeretett Szabadság

Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől

Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,

Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:

Mindenütt boldog megelégedéssel

Nézek az égre!

Csak te légy velem, te szelíd Camoena!

Itt is áldást hint kezed életemre,

S a vadon tájék kiderült virány lesz

Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,

Essem a forró szerecsen homokra:

Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,

Itt hüves ernyőd.