Czóbel Minka: Tört sugárban

 Ismét csak üldöz a régi talány:

 Ki jön ott szembe? – Én magam talán?

 Bokrok aljából, szétfolynak a köd-alakok,

 Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok.

 Mindegyik lelkem egy szétkapott része,

 Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!

 Hogy vergődik, röpked a széttépett lélek!

 De hisz’ voltam, leszek, hisz’ érzem, hogy élek.

 Megálljatok!! nem – elsuhan előlem -

Feltűnik a hold egy fényes felhőben.