Gellért Oszkár: Hűtlenség

Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem,

S arra gondoltam, nem halnál egyedül.

S az éjjel, álmomban, lábamból gyökér nőtt,

Karomból lombok, s zöldeltem, egyedül.

"Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem,

S arra gondoltam, nem halnál egyedül -

S az éjjel, álmomban, párává oszoltam,

S szálltam, gomolyogtam föléd, egyedül."

S mostan bűnbánóan villámodért esdek,

Amért ittmaradtam, ciprus, egyedül.

"S mostan bűnbánóan könnyeim sirom rád,

Amért messzeszálltam, felhő, egyedül."