Hódsághy Béla: Fenyőfát vettem

Fenyőfát vettem kint a téren,

Sudár fenyő volt, égbenőtt.

Pár gyerek fázott a fehéren

Szikrázó Jézusfák előtt.

Kisebb, nagyobb… Az arcuk éke

Csupa piroskék rózsa volt,

S gyöngytiszta szemük szögletébe

Egy árva könnycsepp haldokolt.

A vásárt leste valahánya,

Dámát urat, ki felcsapott.

Az árus hümmög: Vigye kánya!

Én mondogatom: Drága bot!

A szót ők mint a halak, pedzik,

A kis halak a kenyeret,

S hogy állt az alku, szól az egyik:

Elviszem én az úr helyett.

A fát, fillér az ára, ötven!

Csak negyven! mond egy kis deres.

Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem

S már a könyök is árverez.

Nevetve mondtam nékik: Ácsi!

Nem lesz a pénzből így misem!

Apróka hang zokogta: Bácsi,

Egy kis kenyérért elviszem!

Egy kis kenyérért… Sírt, sikoltott,

A téren végigvert a hang.

Éreztem, fent a dómban oldott

Kötéllel zúg a nagy harang.

Nem húzza, veri félre senki,

Csak ép a mázsás döbbenet,

A könnyes Isten kéri, zengi

A kenyeret, kenyeret.