Juhász Gyula: Április bolondja

Benned születtem, édesbús, szeszélyes

Tavaszi hónap, felleges derűs,

Mikor a rétek lelke már fölérez,

S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,

Holdtölte volt - tavaszi anda hold-,

S a szőke fényben az éjet betöltőn

A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,

Mely egyhangún szép, és gyönyörbe olvad,

És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját

Én nem irígylem. A magad cigányát

Lásd bennem, ó, magyar, ki neked élek!