Kosztolányi Dezső: Idill a Hűvös völgyben

 A lombokon vonagló nyári láz...

 Pirosló foltként lángol a napernyő,

 a nevelőnő sápadt és merengő,

a kisfiú a völgybe karikáz.

A kurtizán oly hallgatag szegény,

 bámul a lányra, várnak mindaketten,

a madmazell a földre néz epedten,

 kezébe sárga francia regény.

 Bús vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,

és egybeolvad a sürűbe bent

 a fák szerelmes, nyári sóhajával.

S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,

 mert látja csak, s nem tudja mit jelent,

     hogy porba hullt a francia regény...