Lesznai Anna: Ők

Ők, kik az időknek mélyén nevettek,

A vigságomból egy-egy részt elvettek.

Kik fát, virágot én előttem láttak,

Tudtak szépszavu danoló imákat.

Ők, akik régen szerettek és sirtak,

Helyettem mindent megtettek s megirtak -

És akik jőnek, ha majd fekszem holtan,

Átlépik sirom s nem tudják, hogy voltam.