A magasnyakú, fekete pulóver,
a hajad, mint spanyol fiúk haja,
s előtted, piros bakelit-pohárban,
egy tinta-lila csokor ibolya. –
Kövér ecsettel kenték ezt a képet.
Be kár, hogy látszik rajta a lehellet,
mely szád körül, mint cigarettafüst jár,
belengve a jeges palota-termet.
Kint január. Csikorog a kötélen
a ruha, míg a bóra ráncigálja,
és odalent, a szökőkutakon
a jégcsapok szikrázó körszakálla.
Jaj, megfagyunk, jaj, csontig vág a fény
lóg a szögön a hazai szalonna,
s mint mikor felmentünk a Pantheonra,
úgy szédelgünk a szoba közepén.
