Reviczky Gyula: Virágok

Mindig szerettem a virágokat.

Oly szépek, oly szelídek, bájosak.

Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;

Közönyt, álkedvet egy se szenveleg,

Láttatni titkosan nem vágyakoznak;

Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.

Éltük rövid, de nyár van azalatt,

Míg ők a nap felé mosolyognak.

S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:

Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.

Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,

Tán elhervadni is gyönyör nekik…