Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel

Milyen száraz és hideg a lelkem,

pedig te melengetted a kezeid közt!

Milyen száraz és üres az ágyam,

pedig teleszórtad a csókok aranyával!

Csókok aranyával, arany levelekkel -

de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. -

Nem tudok aludni miattad, álmomban is

ujjad simogatását érzem a homlokomon.

Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,

arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.

De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!

-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?