Rédli András világ- és Európa-bajnok párbajtőrözőnek gyakorlatilag már csak az olimpiai arany hiányzik az éremgyűjteményéből. Az olimpiai felkészülésről, hosszútávú céljairól, a kedvenc könyveiről és sok minden másról kérdeztük a riói olimpia előtt. Hamarosan együtt drukkolhatunk neki!

IgenÉlet: Otthon kezdtél párbajtőrözni. De hol volt ez az otthon?

Rédli András: Igen, már Tapolcán megismerkedtem a sporttal. 1995-ben anyukám unszolására kezdtem el vívni – focistának készültem előtte -, és Borosné Eitner Kinga mesteredző szárnyai alá kerülve rögtön jöttek a kezdeti sikerek, így ebben a remek közösségben ragadtam. Jelen pillanatban az olimpiára készülök, hiszen ez egy 21 éve tartó álom megvalósulása, és az eddig elvégzett munka visszaigazolása lehet. Úgy érzem, nagyon sok mindent sikerült elérnem, de bízom benne, hogy egy sikeres riói szerepléssel felrajzoljuk (csapatban), felrajzolom (egyéniben) a pontot az i-re.

IÉ.: Egy olimpiai szereplés kemény felkészülést igényel. Hogy telik egy napod?

R.A.: Minden nap vannak edzéseink, többnyire Pesten, de sokszor járunk Tatára is, edzőtáborozni. Február óta dietetikus is segíti a felkészülésemet. Igyekszem rendszeresen és egészségesen étkezni. Ebben egyébként nagy segítségemre van egyik támogatóm, a Mókus Sörkert és Étterem Óbudán, ahol rendszeresen ebédelek. Reggelente általában tejet iszom, az edzések alatt izotóniás italokkal pótolom a folyadékveszteséget, hétvégente pedig - ha megengedi a felkészülés - szívesen iszom sört vagy fröccsöt.

IÉ.: És a mentális készültség? Mivel kapcsolódsz ki?

R.A.: Többnyire a természetben találom meg a kikapcsolódást. Szeretek kirándulni, vadregényes tájakat felfedezni. Bár nálam éles határvonal van a pihenés és a kikapcsolódás között. Pihenni passzívan szoktam, „semmit nem csinálva, fekvő helyzetben”.

IÉ.: A sport mellett elég szigorú a „civil” foglalkozásod. Ami nem is annyira civil. Ez marad az aktív sportolás után is?

R.A.: Szentendrén, az Altiszti Akadémián, a Katonai Testnevelés és Közelharc Módszertan Részlegnél vagyok testnevelő tiszt, főhadnagyi rendfokozatban. A 2020-as tokiói olimpián még biztosan szeretnék részt venni és eredményesen szerepelni egyéniben és csapatban is, azután, szándékaim szerint folytatom a Magyar Honvédség kötelékében a további szolgálatomat.

IÉ.: Villámkérdések következnek: Mi a kedvenc ételed?

R.A.: Székelykáposzta sok hússal.

IÉ.: Kedvenc italod?

R.A.: Víz, izotóniás ital, tej, fröccs.

IÉ.: Kedvenc filmed?

R.A.: A Hetedik, illetve a Rettenthetetlen.

IÉ.: Kedvenc városaid?

R.A.: Tapolca, Óbuda, Vancouver.

IÉ.: Kedvenc könyveid?

R.A.: Wass Albert - Kard és kasza, Mika Waltari - Szinuhe, Szentiványi Jenő - A kőbaltás ember, Kenneth Roberts - Északnyugati átjáró. Szeretem a klasszikusokat, mostanában Herczeg Ferencet olvasok, és nagyon tetszik. Természetesen szeretem a magyar költőket. 

IÉ.: Kedvenc történelmi személyiséged?

R.A.: A szabadságharcosok.

IÉ.: Kedvenc zenéd?

R.A.: A zenében mindenevő vagyok.

IÉ.: Van-e valamilyen jelmondatod, mottód?  

R.A.: Nem igazán, de e tekintetben a bátorság, hazaszeretet, szabadság és önfeláldozás mentén haladnak a gondolataim.