"Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van!"

jan. 12., 2017

"Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van!"

Az indiánok bölcsessége szerte a világon nyomot hagy az emberekben. A róluk szóló legendák és mesék mindenkihez elérnek, ki így fogadja őket, ki úgy, de az elolvasásuk után szinte mindenkinek a fejében hosszú ideig motoszkálnak ezek az útravalók.

Oriah Hegyi Álmodó írása az én szívemhez is elért, így csütörtök reggel ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó elmélkedést, pozitív érzésekkel teli, csodaszép estét!

Nem érdekel, miből élsz. 
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy. 
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül. 
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. 
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. 
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. 
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. 
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. 
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. 
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

Szabó JuditSzabó Judit

Hozzászólások