Csányi Alexandra családjának élete nem hétköznapi. Két gyermeke mellett huszonkét kecskét menedzsel, s lát el egyre több családot egészséges élelmiszerekkel, natúrkozmetikumokkal, melyekhez saját kecskéi adják az alapanyagot. Magyarországon egyedülállóként nem csak egyszerűen sajtot készít a kecskék tejéből, de olyan különlegességek születnek meg a Békés melletti Malomasszonykertben, mint például trappista, feta, mozzarella, krémtúró, szicíliai félkemény vagy francia lágy sajt is. A Babóca Kecskesajt készítőjével a természettudatos életmódhoz való visszatérésről beszélgettünk.

IgenÉlet: Mivel foglalkozol most, illetve korábban mivel foglalkoztál?

Csányi Alexandra: Elsősorban édesanya vagyok, Lél másfél éves múlt, Vajta 4 hetes. Őrzöm az otthon melegét, emellett kecskéket tartunk és az általuk adott tejet dolgozom fel élelmiszer és kozmetikum formájában. A gyerekek előtt Magyarország egyik vezető bankközpontjában dolgoztam.

IÉ.: Te nem az a típusú nő vagy első körben, akit kapával a kezében elképzel az ember. Tanultad vagy otthonról hoztad azokat a fogásokat, amikre az állattartásnál szükség van?

Cs.A.: Falun nevelkedtem, szüleim őstermelők voltak, baromfival foglalkoztak, vetemény mindig volt. Az ember akaratlanul is megtanulja az alapokat, az élőlény és a természet tiszteletét. Talán ez a legfontosabb.

IÉ.: Miként lehet egy gazdaságot felépíteni? A lakóhelyetek kiválasztása ebből a szempontból tudatos volt vagy csak jó lökést adott ahhoz, hogy az irányt megválasszátok?

Cs. A.: A hely már adott volt, így természetessé vált számunkra, hogy a földet művelni kell, mint ahogy az is, hogy vegyszer nélkül tegyük mindezt. Több mint száz gyümölcsfából álló gyümölcsösünk van, ami bőségesen kiszolgál minket, a konyhakertben szinte teljesen megtermeljük azt, amire egy évben szükségünk van. Emellett gyümölcsbokraink vannak, és a fűszernövények javát is magunk termesztjük, biztosítva ezáltal a minőséget. A gyümölcs- és növénytermesztéssel keletkező „felesleg” és a még meglévő nagy földterület arra sarkallt minket, hogy állatot is tartsunk. Már csak jól kellett választanunk.

IÉ.: Mi alapján választottátok pont a kecskéket?

Cs.A.: A kecske nagyon intelligens állat, ha lehetősége van, márpedig nálunk van, a legelőn kiválogatja azokat a növényeket, amelyek tápanyagban, ásványi anyagokban, vitaminban gazdagok és lehetőleg csak azt eszi meg, ezért rendkívül egészséges a teje. Ezért döntöttünk mellettük. Huszonkét kecskénk van jelenleg, két anyával kezdtük. A mai létszám már egy hivatalosan bejegyzett állomány, ebben benne van az idei szaporulat is, hiszen ez elengedhetetlen a tejelés szempontjából.

IÉ.: Mihez kezdtek a tejjel? Milyen fajta sajtok készülnek nálatok?

Cs. A.: A tejet értékesítjük. A sok pozitív visszajelzés sarkallott arra, hogy túllépjünk az egyszerű önellátáson – de nem mellesleg nagyon élvezem, hogy ezzel foglalkozhatok. Sajtot, joghurtot, krémtúrót és túrót, de aludttejet és szappant is készítek. Mi is csak ezt fogyasztjuk. Friss sós, fűszeres és füstölt gomolyát készítek, érlelem is a sajtokat. Igyekszem a hagyományos ízektől, kínálattól eltérni, így kapható nálunk kecsketejből készült feta, mozzarella, trappista, francia lágy sajtok, szicíliai félkemény sajt és camembert is. Édesszájúaknak joghurt, melyben a saját gyümölcseink vannak, és krémtúró is készül. Nagyon sok mindent szeretnék még, ilyen például a Brie sajt és a kékpenésszel érő Roquefort. Most ezen dolgozom.

IÉ.: S miként lehet összeegyeztetni egy kisgyerek és a sok állat igényeit meg a rengeteg tervedet a mindennapokban?

Cs. A.: Lél 4 hónapos volt, mikor az első két kecskét megvásároltuk. Minden a tervezésen múlik. Akkor még úgy időzítettem, hogy fejés idején ő aludjon. Később már elnézegette addig az állatokat, majd mikor már járni tudott, játszott kint a jó levegőn, míg végeztem. Ez Vajtával sem lesz másképp. Egy hetes múlt, mikor már sajtot készítettem. Valahogy fel sem merült bennem, hogy van egy gyermekágyas időszak, tudtam jól, hogy mit vállalok.

IÉ.: Lél a nézelődésen kívül segít már, vagy még csak élvezi az állatok jelenlétét?

Cs. A.: Szereti az állatokat, élvezi a közelségüket, ennek mi nagyon örülünk. Ahhoz, hogy konkrét feladata legyen, kicsi még, viszont folyton utánoz minket, így akarata ellenére is segít.

IÉ.: Ha már annyi idős lesz, hogy tudod bevonni a teendőkbe?

Cs. A.: Lél a tavaszi szaporulatból már választhat magának egy gödölyét. Mivel most is szívesen van körülöttük, biztos vagyok benne, hogy örömmel fogja gondozni, hiszen látja majd, attól lesz erős, mert ő eteti, később akár feji is. Természetesen a bevétel az ő kis perselyét fogja hizlalni, ezáltal már gyermekkorban megtanulja, hogyan becsülje meg az állatot, a munkát és annak gyümölcsét.

IÉ.: Mit tapasztalsz, ha vendéggyerekek vannak nálatok? Ők hogyan viszonyulnak a kecskékhez?

Cs.A.: Az az első, hogy megismerkednek velük. Be sem megyünk addig - sőt van, hogy egyáltalán nem-, míg meg nem nézik, etetik a kecskéket. Nagyon élvezik.

IÉ.: Azért az állattartás nem kevés lemondással jár. Érzitek? Megéri?

Cs. A.: Sokszor találkoztam azzal a mondattal mások szájából, hogy „bizony itt nincs szabadnap, karácsonykor is ki kell menni a jószághoz”. Ki. Nyáron is, mikor más nyaral, hajnalban is, mikor alszik, este is, mikor kikapcsolódik a családdal, barátokkal. De ez a miénk! Az öröm a fiunk arcán, mikor csak nyújtja és nyújtja a kezét, hogy még kér sajtot, mert ízlik neki az a sajt, amit az a kecske adott, amit mi etetünk, fejünk. Mikor a kezedbe születik a gida. Mikor a hálás vásárló visszajelzését megkapod, mert nem csak finom a termék, hanem az egészsége is jobb tőle. Nem beszélve arról, hogy a kecskék milyen mókás állatok!

IÉ.: Mik a távlati terveitek? Terjeszkednétek?

Cs. A.: Legfőbb célom jelenleg tartani ezt a minőséget, amit eddig sikerült elérnünk és a helyi vásárlókat szélesebb körben kiszolgálni. Eddig szinte csak „szájhagyomány” útján terjedt a hírünk, de lassan két hónapja már aktívan hirdetjük a termékeket, valamint nemrég lehetőségünk nyílt egy helyi rendezvényen az év gasztrobloggere társaságában is a részletes bemutatkozásra. Bízunk benne, hogy mindez meghozza a gyümölcsét.

GP