A hazai gyümölcs sem mindig olyan ízletes, mint ahogy elsőre kinéz. A minap én is belefutottam a tökéletesen vízízű barackba. Látatlanban – kóstolatlanban – bevásároltam belőle két kilót, de az élvezeti értéke a nullával volt egyenlő. Gondoltam, ha enni nem is jó, azért levesnek még működhet.

Hogyan?

Meghámozom, feldarabolom a gyümölcsöt, majd egy edényben annyi vízzel felteszem főni, amennyi épp ellepi. Én édesítőbogyókat használok, mert éljen az egészségtudatosság, de mindenkinek az ízlésére van bízva, mivel ad a készülő levesnek ízt. Lehet mézzel, vaníliáscukorral variálni. Belevágok két karika citromot is, hogy az édes ízt ellensúlyozzam. Nem kell agyonfőzni a barackokat, épp csak megpuhítani. Néhány perc az egész. Amíg a gyümölcs fürdik az édes, meleg vízben, egy pohár nagy dobozos natúr joghurtban elkeverek egy evőkanál vaníliás vagy tejszínes pudingport (ennyi cukros bűnözés belefér).

A tűzről levett barackot botmixerrel összeturmixolom, összevegyítem a pudingos joghurttal, majd a tűzhelyre visszatéve egyet még rottyantok a levesen. Nincs más hátra, mint kihűteni, s jéghidegen, tejszínhabbal tálalni. Inkább desszert, mint első fogás, de egy tányér sohasem elég.

V. Szabó Kriszta