Mi, nők hajlamosak vagyunk végletekbe esni: vagy magunkat sajnáltatjuk, temérdek csokit betermelve naphosszat nézzük a LifeNetwork-ot, vagy agyongyötörjük magunkat, éhezünk és csontsoványra fogyunk. Molly Galbraith, a Girls Gone Strong női szervezet egyik alapítója rendkívül energikus Facebook-posztban mutatott rá: a testünk egyszerre lehet jó, rossz, szép és undorító, zsíros vagy szálkás. Csak rajtunk múlik, hogy milyennek látjuk.
Ez az én testem.
Ez nem egy "előtte" kép.
Ez nem egy "utána" kép.
Ez a most. Így néz ki a testem ma, 2015 decemberében, egy keddi napon.
Ez a test szereti a fehérjét és zöldségeket, valamint a quesot és fagylaltot.
Ez a test szereti a felüléseket, a húzódzkodásokat és az alvást.
Ezen a testen ott van a gyorsétterem, az éjszakázások és a stressz nyoma.
Ez a test résztvehetett volna már egy soványsági versenyben és egy erőemelő bajnokságon is.
Ez a test kegyelemért könyörgött akkor, amikor PCOS-s diagnosztizáltak benne.
Ezt a testet hívták már
- - túl kövérnek
- - túl vékonynak
- - túl férfiasnak
- - túl erősnek
- - túl gyengének
- - túl nagynak
- - túl soványnak
egyetlen héten belül.
Ezt a testet már értékelték, bírálták, megítélték és elítélték nyilvánosan, és ezek a megbélyegzések mind a hasznomra váltak. Ettől lettem olyan edző és vezető, olyan ember, amilyen most vagyok, minden pozitív és negatív tulajdonsággal együtt.
Van, aki azt mondja, bárcsak megölhetnék ezt a testet.
Mások azt mondják, megölnék magukat, ha ilyen testük lenne.
(Igen, sajnos ilyeneket mondanak egymásnak az emberek.)
Azt akarják mások, hogy ez a test, amibe túl sok időt, energiát, erőt tettem, másképpen nézzen ki.
És mi a helyzet ma?
Ma ez a test szeretve van, becsben van tartva, és egyetlen ember véleménye számít vele kapcsolatban: az enyém.
Ez az volt első olyan év, amikor visszaemlékezve elmondhatom, kibékültem a testemmel.
Sosem számítottam arra, hogy ezt a fajta szabadságot megtapasztalhatom. És úgy érzem, ez nagyon, nagyon jó.
(Molly Galbraith)
(Az írás 2016. január 16-án jelent meg.)
