Csorvási Nikolett szerencsés ember. Tengerparton sétál, vulkánokat szemlél, orrszarvúk és zsiráfok dobogását hallgatja. Mindezt Magyarországon. A fiatal geológus ugyanis a kövek, ősmaradványok szerelmese. Képzeletében évmilliók játszódnak le, de nem akarja, hogy ez az élmény csak az övé legyen. A „Miről mesélnek a kövek?” geotúrán több száz érdeklődőt repít vissza a múltba.

IgenÉlet: Nagyon korán a földtudományok szerelmese lettél. Ez már csak fiatal korod miatt is egyedülálló, de nem is kifejezetten női szakmának gondolnánk. Hogyan kerültél kapcsolatba a kövekkel?

Csorvási Nikolett: Tizenhat éves voltam, amikor a földrajztanárom jutalomból elküldött egy tanároknak szóló földtani továbbképzésre. Már az első bányánál szerelmem lett a geológia és éreztem, hogy megtaláltam a hivatásomat. Egészen addig a napig ökológusnak készültem, már a középiskolát kinőve egy akkreditált laborban dolgoztam a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik munkatársával. Aztán minden megváltozott a nadapi andezitbányánál, a Velencei-hegységben.

IÉ.: Mi varázsolt el ennyire?

Cs.N.: Negyvenmillió évvel ezelőtt azon a helyen egy vulkán született meg az akkor még tenger borította vidéken. Egyszerűen magával ragadott, ahogy a kőzetek letűnt világokról meséltek. Az ember ilyenkor érzi, ahogy a tenger nyaldossa a lábát, és látja, ahogy a Napot sűrű vulkáni hamufelhő borítja el, pedig csak gondolatban kalandozott el 40 millió évvel ezelőttre.

IÉ.: Középiskolásként a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának a nagydíját is elnyerted. Diplomáztál már?

Cs.N.: Középiskola után kimentem egy évre külföldre, ezért még csak a 3. évet végzem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A „Miről mesélnek a kövek?” túrát az egyetem mellett szervezem.

IÉ.: Miből áll a munkád pontosan? Hogy kell elképzelni egy geológus mindennapjait?

Cs.N.: Idén két „Miről mesélnek a kövek?” túrát szerveztem, melyeknek az előkészületei már hónapokkal a rendezvény előtt megkezdődnek. Bár a helyszíneket már ismertem és azt is tudtam, mit szeretnék majd bemutatni a nagyközönségnek, még mélyebbre kellett ásnom magam a szakirodalomban. A legizgalmasabb újdonságok számomra a Csákvári-barlangban talált 10-12 millió éves ősmaradványok voltak. Azt már korábban is tudtam, hogy zsiráffélék és háromujjú őslovak maradványai kerültek onnan elő, de amikor jobban utána olvastam, kiderült, hogy mintegy 180 állatfaj csontjaira bukkantak ott. A cikkben olvasott latin neveket lefordítva egy szavanna élővilága elevenedett meg előttem, amit aztán a túrázóknak is bemutattunk. A túrák szervezése azonban csak hobbi egyelőre, kutatóként is tevékenykedem. Főleg szakirodalmakat dolgozok fel, modellezek, és azt próbálom megfejteni, hogy mi történt a Velencei-hegység felszínével az elmúlt 40 millió év során.

IÉ.: Honnan jött az ötlet a geotúra létrehozására? Emberközelibbé tenni azt a földet, amin az átlagember csak lépked...

Cs.N.: Azon a továbbképzésen egy titkos ajtót mutattak meg nekem, ami izgalmas, mára letűnt világokba vezet el. Olyan világokba, amik néhány millió, vagy akár több száz millió évvel ezelőtt még itt léteztek, de már csak a kövek őrzik a történetüket.  A Dunántúli-középhegységben is hol tenger hullámzott, amiben cápák hemzsegtek, hol vulkánok sűrű hamufelhője takarta el a napot, de olyan is volt, hogy zsiráffélék és orrszarvúk kószáltak errefelé. Meg akartam mutatni az embereknek ezt a titkos ajtót, azt, hogy a kövekben ott rejtőznek ezeknek a letűnt világoknak a meséi, s örömmel tapasztalom, hogy van érdeklődés a kövek meséi iránt. Volt olyan túránk, amire 615-en jöttek el!

IÉ.: Hogy épül fel a túra, miről mesélnek a kövek?

Cs.N.: A résztvevők egy kiszalagozott útvonalat járnak be a túrán, miközben állomásokat érintenek. Az állomások látványos helyszínekre vezetnek, ahol a túravezetőink „tolmácsolják” a kövek meséit, azaz kiderül, hogyan alakult ki egy-egy képződmény. Eddig négy alkalommal rendeztük meg ezt a Magyarországon egyedülálló túrát, háromszor a Velencei-hegységben és egyszer Gánton.

IÉ.: Miért éppen itt alakítottad ki az útvonalat? Mi olyan különleges Gánt könyékén, ami miatt százával érkeznek ide az emberek a kövekben gyönyörködni?

Cs.N.: Gánton (a Vértesben, Székesfehérvárhoz közel - a szerk.) felhagyott bauxitbányák vannak, az egész táj olyan, mintha a Marson járnánk. De nem csak szép! A bányászat feltárta mintegy 230 millió év történetét, kezdve azzal, amikor még sekély, trópusi tenger borította Gánt környékét, ami úgy nézhetett ki, mint ma a Bahamák. A vöröslő bauxit már azokról az időkről mesél, amikor trópusi éghajlat alatt, szárazföldi környezetben mállás ment végbe. A kedvencem pedig az, hogy végig lehet követni a kőzetrétegekben, ahogy kb. 50 millió évvel ezelőtt fokozatosan elborította Gántot ismét a tenger. Mindezt egyetlen bányában be lehet mutatni, fantasztikus hely!

IÉ.: Van kedvenc szakaszod, köved a területen?

Cs.N.: A kedvenc részem az, ahonnan rá lehet látni a nagy bányákra. Vörös foltok a zöld erdőben. A bányászat olyan „ablakokat” nyitott Gánton, melyeken keresztül bekukucskálhatunk 230 millió év eseményeibe. Kedvenc kövem is van Gántról! Minden kőzettípust szeretek, de különösen közel állnak a szívemhez a sekélytengeri és tengerparti kőzetek, amelyekben rengeteg csiga és kagylóhéj van. Elég ránézni, és az ember tudja, hogy egy egykori tengerparton sétál.

IÉ.: Természetvédőként is hivatkozol magadra. Erről azonban alapvetően a fák, bokrok, állatok védelme jut az ember eszébe. A földet, a köveket is védeni kell? Mitől?

Cs.N.: Bizony védeni kell! Nagyon szerteágazó a földtani természetvédelem problémaköre, de mondok két példát. Az emberi gyűjtőszenvedély kiterjed az ősmaradványokra és ásványokra is, és sajnos vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy páratlan leleteket vigyenek haza. Például az iharkúti, egyetlen magyar dinoszaurusz lelőhelyet is előszeretettel fosztogatják. Sok felhagyott bánya rejt olyan izgalmas történeteket a kőzeteiben, melyeket érdemes bemutatni a nagyközönség számára és akár turisztikailag is vonzó lehet. Nem mindegy azonban, hogy mit csinálnak egy bányával, miután bezárják. Gyakori jelenség, hogy szeméttel töltik fel, vagy talajjal fedik le és fenyővel, akáccal beültetik. A földtani természetvédők azonban arra törekednek, hogy a bánya bezárása után is lehessen látni az érdekes köveket, be lehessen mutatni és ne szemét zárja le a múlt ablakait.

GP