„Személyes tapasztalatom is annak az észrevételnek a megfogalmazására ösztönöz, hogy alig van átjárás a magyar irodalomból a világirodalomba. Ezért fordult elő, hogy amikor arra a kérdésre: min dolgozom, azt válaszoltam: új magyar irodalomtörténeten, a legtöbb külföldi pályatársam csóválta a fejét és megjegyezte: előrehaladott koromban már fontosabb feladatra is vállalkozhattam volna…”

Sok minden szól az egyetemi évek egyszeri és visszahozhatatlan, pótolhatatlan volta mellett. Az ember életének talán a legfogékonyabb és legérzékenyebb korszakában van akkor, ha szerencsés esetben érettségi után egyetemen folytathatja tanulmányait. Nem időhúzás ez, nem csak a tétlenség és nagy kihagyások, bulizások ideje. Az is, de mellette egy egész életre szóló szellemi töltekezés arról és abból, ami majd felnőtt fejjel a világban történő tájékozódásban segít.

Kulturális szempontból a legösszetettebb egyetemi élmény a bölcsészkaron adatik meg. Akárki akármit mond, nem rossz dolog bölcsészhallgatónak lenni. Különösen akkor nem volt az, amikor olyan személyek is tanítottak, mint Szegedy-Maszák Mihály irodalomprofesszor.

Az én bölcsészhallgatói éveim az ELTE két budapesti székhelyéhez is kötődtek. Két évig tanultam a Pesti Barnabás utcai épületben is, majd az egyetem költözése után a Múzeum körúton voltak az óráink. Elsőéves koromban a nagy, meghatározó előadások a Pesti Barnabás utcai épületben voltak, gyönyörű panorámával a Gellért-hegyre és az Erzsébet hídra, valami olyasmi érzéssel párosulva, hogy ami itt elhangzik a Duna bal partján, az bármely másik nagy nyugat-európai egyetemen is történhetne.

És ha a tanáraim életútját, pályáját végignézem, akkor mindez igaz is volt. Szegedy-Maszák Mihály nem csak Budapesten, hanem Európa és az Egyesült Államok számos egyetemén adott elő, tartott kurzusokat az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom témakörében. Azon kevés, rendkívül széles műveltségkörrel rendelkező egyetemi tanárok közé tartozott, aki bölcsészprofesszor volta mellett a zeneirodalom és képzőművészet minden fontos témakörében, kérdésében tájékozott volt, tájékozódni tudott. Játszi könnyedséggel tartott meg sok esetben kétnyelvű előadásokat is a legfontosabb és legújabb nemzetközi irodalomelméleti kutatások témakörében.

Szegedy-Maszák Mihály európai irodalmat tanított az ELTE bölcsészkarán, olyan professzor volt, akitől nem lehetett nem olvasni komoly, továbbgondolásra késztető tanulmányokat. Olyan professzor volt, aki nem felejtette el, hogy az irodalom nem önmagában és önmagának létezik, hanem hatással vannak rá a társművészetek, és egy bölcsész feladata az, hogy képes legyen feltárni és meglátni ezeket a párhuzamokat is. Olyan professzor volt, akire nem lehet nem emlékezni, akinek az előadásait nem lehet elfelejteni. A magyar és az európai irodalomkutatás lett szegényebb nélküle.