Az Országos Széchényi Könyvtár volt főigazgatójának az élete három évvel ezelőtt egy csapásra megváltozott. Kirabolták, ám a bűnözők egyike egy baleset következtében életét vesztette. Andrea így áldozatból gyanúsítottá vált. Most egy esetleges börtönbüntetéssel is szembe kell néznie. Katona Andreával a trauma feldolgozásáról és arról beszélgettünk, felelősnek tartja-e magát a motoros haláláért.

IgenÉlet: Idézzük fel azt a bizonyos decemberi napot, amikor egy motoros bűnbanda tagjai kirabolták Önt! Mi történt pontosan?

Katona Andrea: 2012. december 7-én, a délutáni órákban éppen úton voltam hazafelé. A Kolosy tér előtt van egy piros lámpa, vártam arra, hogy zöldre váltson. Bambultam ki a fejemből, mint ahogyan az autósok ilyenkor szoktak. A szemem sarkából azt vettem észre, hogy egy motoros eléggé közel került hozzám, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Abban a pillanatban azonban, mintha felrobbant volna az autóban valami, egyetlen pillanat alatt tele lettem üvegszilánkkal. A motoroson egy olyan kesztyű volt, amire fúrószár volt ragasztva, ebből utólag arra lehet következtetni, hogy egy előre eltervezett akció volt, ők valószínűleg ilyen rablásokból éltek.

IÉ.: Gondolom, hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Ösztönösen indult utánuk?

K.A.: Mire feleszméltem, a motorosok már elhajtottak a Lajos utca irányába. (A tetthely közelében lévő utca – a szerk.) Egy pillanat alatt kellett döntenem. Azért mentem utánuk, mert abban bíztam, hogy megijednek és eldobják a táskámat. A motor azonban végig nagyon labilis volt, én elrántottam a kormányt, és nekicsapódtam egy másik autónak. A motorosok is balesetet szenvedtek. Az egyik könnyen megúszta, ő azonnal felpattant és elrohant a helyszínről. A másik viszont feküdt a földön, úgy tűnt, hogy eltörött a lába, de mozgott, tehát életben volt.

IÉ.: A rendőrség és a mentők pedig hamar a helyszínre értek?

K.A.: Igen, nagyon hamar. A motorost kórházba vitték. A rendőrségi helyszínelés pedig rendkívül sokáig tartott. Már este 7-8 óra körül jártunk, amikor beültettek a rendőrök az autóba, mert nagyon-nagyon hideg volt és látták, hogy majd’ megfagyok. Egyszer csak meghallottam az egyik rendőr beszélgetését a társával a rádiójukon. Azt mondta, hogy a rablótól nem tudnak vért venni, mert meghalt.

IÉ.: Az kiderült, hogy mi okozta a balesetet?

K.A.: A rendőrség kikérte a közterületi kamerák képét, és felmerült annak a lehetősége, hogy az autóm és a motorjuk érintkezhetett. De én nem ütöttem el a motorosokat! Azt viszont nem tudom, hogy fékezés közben egymáshoz ért-e a két jármű. Mivel meghalt az egyik rabló, kétfelé választották az ügyet: a rablás miatt tanúként hallgattak ki, a bűnöző halála miatt azonban gyanúsított lettem.

IÉ.: A motoros rabló már rutinosnak számított?

K.A.: Nagyon hosszú volt a bűnlistája. Az úriembernek nem volt jogosítványa a járműre, a motornak nem voltak papírjai, se biztosítása. Egy nyomtatóval nyomtatott, rajzolt rendszám volt rajta, nem volt náluk semmilyen igazolvány. Ahogy később megtudtam, ők már hatszor ültek börtönben ugyanilyen bűncselekmények miatt. Az a férfi, aki életét vesztette a balesetben, úgy nyilatkozott korábban, hogy ő akar lenni ebben a szakmában a legjobb. A társa, aki megszökött, végül is feladta magát a rendőrségen. Meglepő volt, de az ő ügye sokkal gyorsabban lezajlott. Sőt, anélkül zajlott le a tárgyalás, hogy engem mint tanút, vagy sértettet meghallgattak volna. Ő már le is ülte a büntetését: két év 11 hónapot kapott, immáron hetedszer, és jó magaviseletért hamarabb kiengedték.

IÉ.: Ön ellen viszont halált okozó közúti veszélyeztetés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indítottak eljárást.

K.A.: Igen. De felteszem a kérdést, ha az ön válláról lekapják a táskáját menet közben, akkor ön elkezd-e futni a fickó után vagy nem? Mert nyilvánvaló, hogy igen. Ha ön megrántja a táskát a válláról, az úriember futás közben elesik, beveri a fejét a járdaszegélybe és mondjuk meghal, akkor ön gyilkos? Mert itt ugye ez az alapvető kérdés: ez az egész vajon megtörténik akkor, hogyha ők nem másokat akarnak kirabolni és ráadásul nem náluk gyengébbeket, nőket támadnak meg?

IÉ.: Természetesen ugyanígy vagy nagyon hasonlóan cselekedtem volna. Hogy tudta feldolgozni a balesetet és a rablást?

K.A.: Szerencsére olyan mély traumatikus nyomot nem hagyott bennem a baleset, tehát utólagos görcs sem maradt bennem. A meghurcoltatásomat azonban nagyon nehezen viselem. Azt pedig egész egyszerűen nem is értem, hogy hogyan merült fel az, hogy én szándékosan elgázoltam a motorost. Tehát azt gondolják, hogy én úgy keltem fel aznap reggel, hogy kivonok a forgalomból egy bűnözőt? Az ember nem tudhatja előre azt, hogyan fog arra reagálni, ha megtámadják. Van, aki lefagy, van, aki sokkot kap, van, aki sírógörcsöt, és van, aki elindul a saját tulajdona után. Jogomban áll a személyes tulajdonomat megvédeni!

IÉ.: Bűnösnek tartja magát a rabló halála miatt?

K.A.: Nem, nem érzem magamat bűnösnek. Hogyha a bíróság bűnösnek tart, akkor el fogom fogadni az ő büntetésüket, és ha börtönbe kell mennem, akkor börtönbe fogok menni emiatt, de soha sem fogom igazságosnak érezni. És mindig azon gondolkodom, hogy vajon ez milyen üzenet a társadalomnak? Az az üzenet, hogy hagyd magad nyugodtan kirabolni? Tulajdonképpen nézd végig, akármit is csinálnak veled a bűnözők, mert esetleg véletlenül megsérülhetnek rablás közben?

IÉ.: Milyen ítéletre számít?

K.A.: A jogászok egy része szerint ez a jogos védelem kategóriája, ami nem büntethető, tehát bűncselekmény hiányában felmentés kell hogy legyen a végeredmény. De mivel nyilvánvalóan példát akarnak statuálni, ezért valamilyen büntetést nagy valószínűséggel mégis csak a nyakamba akarnak majd varrni. Most, hogy olvastam a borosgazda ítéletét, már azt is el tudom képzelni, hogy letöltendő börtönbüntetést kapok. Legvalószínűbb forgatókönyv azonban szerintem a felfüggesztett börtönbüntetés. Büntetett előéletű leszek, ami az én szakmámban nem működik, egész egyszerűen nem fogok munkát találni. De nekem kell bűnhődnöm, amikor engem támadtak meg? Bűnhődjenek azok, akik bűncselekményt követnek el, ne pedig azok, akik megvédik magukat!

(Fotó: sunshinefm.hu)

Szilvási-Kassai Eszter