Nincs jogsim. Nem is lesz. Mivel narkolepsziám van, ami egy hirtelen alvásrohamokkal járó betegség, nem is lehet. Így aztán szinte mindenhová tömegközlekedéssel megyek, amivel nincs is baj: viszonylag olcsó, gyors, elvisz mindenhová. Csak az utastársakból áradó szagélményt tudnám feledni…

Még csak nem is a hajléktalanok szagát kifogásolom. Nekik, szegényeknek, megvan a maguk baja, baromira sajnálom őket. Még az sem zavar, hogy a legtöbb esetben nincs jegyük. Ugyan, miből lenne? Nem, nem velük van bajom elsősorban. A legszagosabb, legpenetránsabb emberek sokszor rendezettnek, jól szituáltnak tűnnek messziről. Aztán közelebb jönnek és érzem, hogy itt az idő a menekülésre. Nyáron inkább a testszagok dominálnak, míg télen a mosatlan, vagy kellemetlen szagokat beszívott ruházat. És sajnos ez utóbbi, ami kiborít. 

Ami igazán zavar, az a mosatlan ruhákból áradó savanyú szag. A cigarettabűzt árasztó ruházat. A tisztítatlan bőrkabát szaga. A vattacukorszagú parfümtől bűzlő tinilányok csoportja. Persze kellemetlen a különböző tesnyílásokból és -hajlatokból áradó szag is, de valahogy én a ruházatokból áradó szagokra vagyok extrán érzékeny. Mivel tudom, hogy a testszagokat betegségek is okozhatják, ezekkel valahogy sokkal elnézőbb tudok lenni. De egy jól szituált, ám borzasztó cigifüstszagú ember számomra kiábrándító és nehezen viselhető, főleg, ha éppen elém ül le a buszon. Fullasztó. A vattacukorparfümöt pedig szeretném azonnal betiltani - nagyon minimális ugyanis az a mennyiség, ami még kellemes belőle,  a célcsoport pedig (fiatal lányok) ritkán találják el ezt, ráadásul általában csoportosan járnak, így még intenzívebb az illatfelhő. A fejem is belefájdul, annyira tolakodó, tömény és intenzív az illat. Nem egy kifinomult, elegáns, visszafogott parfüm, na, A mosatlan, savanyú szagú ruhákról nem is beszélve - hogy nem tűnik fel, hogy bizony, már rég ráférne egy mosás arra a ruhára?

Persze, én sem mosom ki mindennap a télikabátomat, ez nem is lehet elvárás. De azért egy szezonon belül többször is megteszem ezt. Ha pedig szükségét érzem, a mosások között textilfrissítő és -illatosító spray-t használok, ami minden ruhának és egyéb textíliának (pl. függöny, egyebek) tiszta, kellemes illatot biztosít, ráadásul olyat is lehet kapni, ami fertőtlenítő hatással is bír. Én pedig egyébként is imádom, ha minden “fertőtlen”.

Sokszor elhatározom, hogy most kinyitom a számat és közlöm büdi embertársammal, hogy legyen szíves hazamenni mosni, fürdeni - de aztán általában győz a visszafogott énem és nem teszem meg. Mert hát mit számít, ha egy embert megnevelek? Legközelebb jön a következő. Inkább hordok magammal egy kis illatos üvegcsét, illóolajat vagy parfümöt és vészhelyzetben azt szagolgatom. Félmegoldás, tudom. De működik!

Mi az a szag, amit nem tudsz elviselni?