Tegnap a FÉRFI látott el bennünket, hölgyeket jó tanácsokkal, melyek a zökkenőmentes nyaralás érdekében mindenképpen megszívlelendők. Ma a Nő szemszögéből árnyaljuk a képet.

Utazás előtt:

Szó sincs a fél háztartás elfuvarozásáról. S attól, mert apartmant béreltünk, még ragaszkodhat a mindennapi komfortjához az ember lánya! Nem, nem szegény Rózsi nénire meg a teáskannájára gondolok. Jó, egyetlenegyszer tényleg bepakoltam azt is, de csak azért, mert Adrika azt mondta, külföldön profibb becsüsök vannak. Fel akartam értékeltetni. Én gondolok a gyerekek jövőjére is! De vissza a szálláshoz. Emlékszel, mikor két éve a „teljesen felszerelt” apartmanban a mutató ujjaddal kellett kavargatnod a kávédat, mert nem volt kiskanál? S egy tányéron osztoztunk négyen? Miután a gyerek elrágcsálta a nutellás kenyerét, jöttél te a sonkás szendvicseddel, végül én is megehettem róla a gyümölcssalátámat. Úgyhogy idén a minimum, hogy egy műanyag tányér-evőeszköz szettet beteszek.

Ruházat, ruházat - erről a témáról mikor akadtok le? Tudom, hogy nem megyünk bálba, nem is célom a nagyestélyi, de azért az a zakó minden körülmények között jól jön. Passzol a shorthoz és a tophoz is. Tengerpart ide, napsütés oda, az esték lehetnek hűvösek. Ja, s a mályva még véletlenül sem „majdnem piros”, soha nem is lesz az, ellenben inkább lila, ha már szín. Olyan ez, mint neked a Fradi, ami majdnem Újpest, nem? Mindig együtt emlegetik őket…

Egyébként az időjárás-előrejelzésben nem lehet bízni. Emlékszel, mikor Spanyolban jósolgattál a felhőkből? Sétálgattunk a tengerparton, s magabiztosan közölted, hogy a fekete vihar elmegy Barcelona felé. Soha akkora felhőszakadást nem kaptunk a nyakunkba. S mindez miért? Mert nem fért el egy esernyő a csomagtartóban… Az esőkabát megfullaszt, nem szeretem. Gondolj bele, a 40 fokos tengerparti párában magunkra veszünk egy műanyag zsákot. Minimum gombás fertőzés a testhajlatokban. Ó, jó is, hogy eszembe jutott. Be kell tennem az antigomba krémet.

A reggeli futáshoz igenis kell a sportcipő. A strandra a papucs, de a keddi utcabálban sem a csukában, sem a flip-flopban nem lehet megjelenni. Jól is néznénk ki! Tudom, ettől a szőr feláll a hátadon, de az autós táskádnál neked sem ártana kicsit nagyobb poggyász 10 napra. És lehet, hogy a kollégiumban 20 éve mások voltak a szabályok, de hidd el: bárhonnan is nézzük, a kifordított alsógatya mégiscsak egynek számít.

Márpedig váltsd be azt a 2500 kunát! Ha nem fogy el, jó lesz jövőre. Adrika is mindig azt mondja, még mindig jobb valutában tartani a pénzt, mint forintban. Jó, a kuna nem euró, az tény. De látod, mi van a görögökkel! Vagy nyitva a bank, vagy nincs… Mi van, ha a horvátokat is megszorongatják? Tudom, most stabilak meg minden, de a hatalmas Róma is összeomlott. Horvátország meg nem olyan hatalmas. Ugye-ugye? Ha nincs automata, nincs mászterkárd sem. De van nő és van sírás… Bevállalnád?

Helyben:

Véletlenül sem szeretném pöccre pontosan megtervezni a napot. De azért egy kis előrelátás engedtessék meg! Ha fél 12-kor kelsz fel, aztán bevonulsz egy napilappal 53 percre a wc-be, nemhogy az ebéd csúszik, de lassan már vacsorához terítenek, mire kikászálódunk a szállásról. Úgyhogy azért nem árt legkésőbb 10-kor napot indítani, ellenkező esetben semmi értelme a nyaralásnak. Heverészni otthon is tudsz hétvégén. Az a fehér kalap egyébként pénzkidobás volt. Nagyon szép, kétségkívül, de itthon nem fogok végiglejteni benne a Nagykörúton útban az iroda felé. Te is nagyon jól tudod! Azért vagy a párom, hogy az ésszerűtlenségről beszélj le! És 110 kuna rengeteg pénz felesleges dolgokra…

Nem szeretnék főzni, hisz’ ahogy mondod, nekem is jár a kikapcsolódás. De emlékezz, öt éve Olaszban a harmadik napon már tele volt a tököd a kétfeltétes pizzával, s azért nyavalyogtál, rittyentsek már össze egy kolbászos lecsót. Lejártuk a lábunkat kolbászért. Úgyhogy most gondold meg, a következő napokban is megeszed-e a horvátok főztjét, mert ha én „nem főzésre” programozom az agyam, akkor ott nem főzés lesz.

A strandtáskának nagynak kell lennie. Minden eshetőségre fel kell készülni. A hajvasaló tényleg nem a strandra való, de a hajkefe, a hajgumi, a hajcsipesz, a fehér kalap!, a strandkendőm, a nagy törülközők, a kis törülköző kézmosás utánra, a naptej, a napolaj, a napozás utáni permet, a testápoló, a virágos parfümöm, a fenistil, az algoflex, az orrcsepp, a papírzsepi, a váltás bikini, a rágó, az újságjaid, a könyvem, a napszemüvegek, a pénztárca – ezeknek mind bele kell férnie. És azért kell egy nagy táska, mert ha az egyik kezed tele sörrel, a másikban csak egy dolgot tudsz cipelni: ez pedig a strandtáska. Nincs nekem semmi bajom a régi-régi osztálytárssal a fagyizóban. De a régi osztálytárson kívül ott van Manolo, a szörfös fiú, Marko, az úszómester, Luka bá’, a halász meg még sokan mások. Szerinted ki éri el azt rajtad kívül, hogy másfél nap ott tartózkodás után törzsasztala legyen a bárban?

Tudom, a Facebook alapvetően szánalmas. De az élet jelenleg ott zajlik. Még a reklám is arra épül, hogy amit nem posztolsz, az meg sem történt. Adrikáék Portugáliában vannak. Minden nap feltölt legalább két képet. Nekem is muszáj jelen lennem, mert a végén azt hiszi, velünk semmi sem történik. S látod, itt érik be az előrelátásom, hogy elhoztam mind a hat bikinimet. Nem lehetek minden képen ugyanabban a cuccban!

Amúgy meg tényleg jó volt az a hosszú beszélgetés a teraszon. Te még mindig ilyen jó fej vagy? Már nem is emlékeztem, olyan rég csevegtünk. A mindennapi mókuskerék ide-oda rángat mindkettőnket. S ugye hogy én sem vagyok sárkány? Csak másként látok sok dolgot. Mert én nő vagyok, te meg férfi. Úgyhogy mindenki nyugodjon le…

Hazafelé:

Olyan hiányérzetem van. Tudom, hogy mindent bepakoltunk, de a fürdőszoba-szekrénybe nem néztem be indulás előtt. Mi van, ha pont ott felejtettem valamit? Nem, nem tettem bele semmit, de mi van, ha mégis? Nem tudom, nem tudom… Persze, utánunk küldik postán, de azt mind idő, macera. S mi van, ha elkeveredik a légtérben? A mai világban semmit sem lehet tudni. Jaj, érjünk már haza, muszáj átnéznem a bőröndöket, tényleg megvan-e minden! Ha kipakoltam, kimostam, el kell szaladnom új testápolóért. Adrika üzente, rátalált egy isteni mangós-uborkásra. Nekem is muszáj megkeresnem!

(Az írás 2015. július 18-án jelent meg.)