Itt a farsangi szezon, olyannyira, hogy az általános iskolás kisfiaméknál ma már ünneplik is. Ő, mivel későn szólt az anyukájának, már nem öltözik be semminek, de néhány osztálytársa igen. Hogy minek? Azt mindjárt megmondom, de előtte visszaemlékszem röviden a saját gyermekkorom farsangjaira.

Talán a legnagyobb és legjobban várt ünnepély volt számomra, hiszen a nagy erőket megmozgató jelmezbemutató után mindig vidám, zenés mulatság következett, ami valamiféle embrionális diszkóként mutatta meg önmagát. Az aula közepén ott forgott az ezüstös gömb, amely ezernyi irányba villódzott, a színpadon pedig a kéttonnás lemezlovas szerkó tetejéről színes reflektorok köröztek: egy piros, egy kék, egy sárga és egy zöld (a 80-as évek közepe!). Ma már ezek a kellékek inkább egy vidéki, alulfinanszírozott mentőállomás vészhelyzet-riasztását idézik, de akkor és ott ez maga volt a megtestesült modernitás. Nekünk pedig kitűnő terepet adott a fogócskázásra, hiszen a misztikus homályban, a lüktető hangzavarban, a táncoló felsősök között rohangálni olyan izgalmas volt, mint egy Romero-film utolsó harmadába csöppenni.

Mindenesetre a jelmezbemutatóra mindig nagyon készültem, de talán ennyi év távlatából bevallhatom, hogy soha sem éreztem igazán teljesnek a magam produkcióját. Akkoriban nem voltak még jelmezkölcsönzők, vagy ha voltak, mi nem tudtunk róla, így mindig otthon lett összedobva a farsangi ruha. És ez egyben azt is jelentette, hogy magamon viseltem a sufnijelmez minden búját és báját. Voltam így cowboy lézerpuskával, tűzoltó lézerpuskával, bandita lézerpuskával és Bruce Lee. Na jó, ott nem volt lézerpuska, azért a szüleimben is volt némi realitásérzék. De a teljesség miatt azért hangozzon el, hogy a színpadra vonuló Bruce Lee fehér Tisza tornacipőt viselt, pontosan ugyanazt a műanyag orrút, amit egyébként tesiórán is használtam.

Nem tudom, hogy mennyire fejezi ki a gyermekek jelmezes témaválasztása az adott kor hangulatát, de gyanítom, hogy nagyban. Ma nem hiszem, hogy bárki is Bruce Lee-jelmezt öltene. Más világot élünk, más hatások érik a gyerekeket. De akkor minek öltöznek? A kisfiam elmondta, hogy a legtöbben az osztályból csövesnek. Értitek? Nem jedi lovagnak, nem Frodónak, nem Spongyabobnak, nem migránsnak, nem. Csövesnek. Hűha, ennyire rossz a helyzet? Lehet, hogy elő kellene szedni a ma esti tinidiszkóhoz a régi fényeffekteket?

(Az írás 2016. január 22-én jelent meg.)