Előfordult már veled, hogy felmerülő problémádra más emberektől vártad a megnyugtatást, a megoldást? Megesett, hogy akár több embernek is elmondtad a gondjaidat, részletesen, pontról pontra, ám minden ötletre, reakcióra, amit kaptál, volt egy válaszod, ami úgy kezdődött, hogy de…? Figyeld meg, és ha ez a helyzet, akkor tudatosítsd magadban, hogy nem érdemes szabotálnod saját magadat!

Vannak álmaid, vágyaid, terveid, célkitűzéseid? Mit teszel a megvalósulásukért? Megvan, miben szeretnél fejlődni testi, lelki, anyagi, szellemi téren? Van ezekre konkrét ütemterved? Tudod, hogyan szeretnéd megvalósítani önmagad és hogyan érezd jobban magadat a mindennapokban? Mit teszel ezért? Tisztában vagy azzal, merre tart az életed? Nos, sajnos sok ember nincs azzal tisztában, hogy az ilyen kérdések - és a rájuk adott válaszok - visznek előre az életben és segítenek abban, hogy boldogok lehessünk.

Meglehet, hogy keresnéd a megfelelő módszert lelki blokkjaid, gátjaid oldására, ám az egyik módszert túl drágának találod, a másik sokáig tart, a harmadikért meg sokat kell utazni? Kérlek, nézz be a ruhásszekrényedbe! Lehet, hogy sok tíz- meg százezer forintnyi ruha és cipő sorakozik benne? És a lelked miért nem érdemli meg a töredékét sem? Ugye tudod, hogy ezek valójában csak kifogások? Meglehet, hogy célravezetőbb befejezni az önsorsrontást és leszámolni a halogatásokkal és kibúvókkal!

Az én gyerekkorom maga volt a földi pokol. Otthon rossz volt, az iskolában szintén rossz volt, bántottak mindenhol, pedig egy helyes, okos kislány voltam. Alig voltak barátaim és nagyon roszzul éltünk. És most, közel a negyvenhez, még mindig erre hivatkozzak, még mindig a gyerekkori sztorik mögé bújva hárítsak? Igen, az apám alkoholista volt. Na és mi alól ment ez fel engem? A húszas éveim után már ritkán helytálló bármi ilyesmire hivatkozni. Önálló, felnőtt emberként magam felelek a sorsomért. És pont.

Van egy jó hírem: létezik egy olyan dolog az életben, amit bármikor megváltoztathatsz! Mégpedig a hozzáállásod. Vedd észre, ha halogatsz, vedd észre, ha hárítasz! És tudatosan tegyél ellene. Sokszor, ha félsz felvállalni azt, ami a lelkedben zajlik, segíthet, ha leírod. Vegyél egy szép füzetet erre a célra. És törődj a lelkeddel is végre, mert ha nem teszed, annak akár komoly betegség is lehet a vége! Találd ki, hogy pszichoterápiára vagy valamely alternatív módszerre van-e inkább hajlandóságod, és menj! Add meg a lelkednek is a kényeztetést, ne csupán a testednek!

Ami a legfontosabb, az az, hogy boldog légy és ne fogadd el a méltatlan helyzeteket! Töltsd meg a mindennapokat tartalommal, élményekkel! Fejlődj! Ki lehet mondani, hogy valamit nem akarsz megtenni - de akkor mondd ezt, kifogások keresése helyett. Sokkal tisztább úgy. Elsősorban magaddal szemben. És végső soron csak ez számít.

(Az írás 2016. október 16-án jelent meg.)