Sokat közlekedem metróval. Gyors, ha éppen nem robban le, viszonylag sok helyre el lehet vele jutni, bár ritkán kényelmes, de ettől most tekintsünk el. Biztosan mindenki ismeri a szituációt, amikor a metróba befelé menet áll egy vagy két zombi és kérik a bérletet. Amikor pedig felmutatod mondjuk jobbról, ők a távolba merednek balra és motyognak valami köszönömféleséget.
Egyszer, még évekkel ezelőtt történt, hogy a metróba befelé felmutattam a bérletemet, majd robogtam dolgozni. Kifelé menet az ott álló ellenőrök ismét kérték a bérletet, majd közölték, hogy ez tegnap lejárt. Mögötte ott volt az összes bérletszelvény visszamenőleg, tehát látható volt, hogy tényleg csak tévedés volt részemről, hogy nem vettem észre a lejárati dátumot, egyszerűen nem tudtam, hogy már túlléptem azt. Viszont befelé menet látta a közlekedési vállalat munkatársa a bérletemet, tehát neki is felelőssége kell hogy legyen abban, ha nem szólt, hogy még a belépés előtt vegyek új szelvényt - legalábbis így hittem én, a kis naiv.
Az ellenőr arról tájékoztatott, hogy a bejáratnál álló “kolléga” nem is kolléga, csak valami biztonsági cég alkalmazottja, tehát nem ellenőr. Én viszont úgy gondoltam, hogy tőlem, utasként nem lehet elvárni, hogy az ő belső működési rendjükbe belelássak és olyan különbségeket vegyek észre, ami szabad szemmel, laikusként nem ismerhető fel. Nekem ellenőrnek tűnik az, aki a metrónál áll és karszalagot visel.
Büntetést kaptam. Megvettem az új bérletet és bementem a központi irodába bemutatni, majd azzal a lendülettel panaszt is tettem. Az ügyfélszolgálatos kolléga pedig úgy fogta fel az esetet, mintha ellene irányult volna a panaszom, vagyis folyamatosan azt hajtogatta, ő személy szerint nem tehet erről. Azt éreztem, hogy ő nem úgy tekint magára, mint aki munkaidőben van éppen és a cégét képviseli, hanem mint egy magánemberre, aki ki tudja, hogyan, idecsöppent. Ezeket a munkatársakat kellene egyébként minden cégnek kiszűrnie és kellőképpen oktatni őket a megfelelő hozzáállásra, mert ez nagyon fontos a megfelelő ügyfélkiszolgáláshoz.
A büntetést kifizettem, nem voltam tőle boldog. Persze, tisztában voltam a saját felelősségemmel is a történetben, hiszen figyelhettem volna jobban a dátumokra. De még ma is úgy gondolom, hogy ha a közlekedési vállalat dolgozója jó munkát végzett volna, nem engedhetett volna be lejárt bérlettel, ezért az ő felelőssége is elvitathatatlan. Egy időben elkezdtem tesztelni ezeket a beengedő ellenőröket, vagy őröket, de azt láttam, hogy gyakorlatilag teljesen feleslegesen állnak ott. Az általános, hogy még véletlenül sem néznek rá a bérletre. Előfordult, hogy teszteltem őket és a munkahelyi belépőkártyámat mutattam fel. Kérdem én, akkor meg minek állnak ott, sokszor egész napokat, hosszú órákat? Soha, egyikük sem szólt érte. Sok állomáson még pihenőhely, mosdó, ruhásszekrény sincs kialakítva számukra. Úgy részei egy nagyon rossz rendszernek, hogy közben ők a legnagyobb áldozatai is. Nem is szólva arról, hogy bizony, sokan elég félelmetesen néznek ki, ami nem a legjobb országimázs, legyünk őszinték.
Mint minden kulturált nagyvárosban, elektronikus beléptető kapukra volna szükség. Ezeket az embereket pedig át lehetne képezni olyan hiányszakmákra, aminek értelme is van. Mert ez így senkinek sem jó. Normális, tisztességes munkáért, tisztességes bérért talán nagy részük képes lenne a fejlődésre. És akkor hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak, ami minden szempontból hasznos.
