Katolikus papnak készült, végül az ELTE meteorológia-fizika szakpárját végezte el. Egy kicsit a fiatalságom ment vele el. Szerettem a lazaságát, közvetlenségét, humorát és a szakmai alázatát. 2019-re jósolta saját halálát, sajnos nem élte meg… Az Ő emlékének szól az írás. 

A mindennapjaim része volt. Már régóta hiányzott a képernyőről, de tudtam, él, rendben van, dolgozik. Ugyanolyan része volt a fiatalságomnak, mint a „Walt Disney bemutatja” vasárnapi műsorai. Sosem felejtem el, ahogyan Csabi barátoméknál betáraztunk chipsből és üdítőkből, és néztük az addig csak videókazettán elérhető, ritkaság számba menő meséket és filmeket. Ciki, nem ciki, de ez volt az egyik legfontosabb szórakozásunk, kikapcsolódásunk. Aztán belőttük a sérót az aznapi tinidiszkóba.

Persze nem készültünk ugyanilyen elánnal az időjárás jelentésre, de életünk része volt. Most már azt írom, hogy fontos része, akkor még ezt nem tudtam. Sosem tudtam róla, hogy első felesége mellrákban halt meg, és hogy Éva lányukat egyedül nevelte. Azt persze tudtam, hogy feleségül vette Pártai Luciát, és szerelmük gyümölcseként született meg a ma húszéves Luca lányuk. Nagyobbik, Adél nevű lánya a nagyapai örömöket is megadta számára, de sajnos az idill nem tarthatott sokáig. Aigner Szilárd elment, ahogyan elment vele egy televíziós korszak, egy generáció meghatározó élménye, és elment vele egy soha le nem védetett jókívánság, a „derűs napot kívánok” elköszönés. Nehéz leírni, hogy mi minden távozott vele, de egy biztos: szegényebbek lettünk. Hogy kivel? Aigner Szilárddal. Aki - legalább most - lássuk be, fogalom volt. Derűs túlvilági életet kívánok Neked, Szilárd. Itt most, az égre nézve, egy sosem gondolt hiány támadt nélküled, és nem azért, mert sosem tudnám megmondani a holnapi időjárást.

(Fotó forrása: hirzona.hu)