Jelenlegi életünket a szüleinktől vett mintákon és személyes tulajdonságainkon túl erőteljesen meghatározza múltunk, azaz előző életeinkben megélt minőségünk is. Mindannyiunkban vannak rejtett félelmek, gátak, képességek és vágyak, amiknek gyökerét mostani létünkben nem leljük. A karma egy nagyon igazságos törvény, ami elrendezi azokat a szálainkat, amiknek racionális ésszel nem akarunk teret engedni.
Amikor valakit nagy erőkkel irigylünk jelenlegi színpompás, boldog életéért, jusson eszünkbe, hogy ezért az a személy korábbi létezésében kőkemény áldozatokat hozott, olyan negatív élményeken ment keresztül, ahol megtapasztalta a pokol legmélyebb bugyrait. Földi létünk célja, hogy fejlődjünk, legyőzzük önmagunk korlátait nap mint nap, áldozatot hozzunk, aminek lehet, hogy csak később élvezhetjük eredményét.
Aki szívesen kutatja ezeket a területeket, annak ajánlom figyelmébe a Café de Flore című francia-kanadai filmet. Ez egy kiváló alkotás, megnézése után órákig, napokig sokkhatás alá kerül a néző, gondolkodik a cselekményen, az összefüggéseken és leginkább saját életén. A kezdet azonban, ahogyan az életben is, a filmben is megterhelő, nehezen értelmezhető, nagyon lassan kerülnek a kockák a helyére, míg végül teljesen összeáll a kép. Amikor elkezdjük keresni saját utunkat, mozgatórugóinkat, igaz kapcsolódásainkat, rengeteg kérdés és bizonytalanság fogalmazódik meg bennünk. Nem látjuk előre a következményeket, azt, hogy szívünk és eszünk szerint is tudunk-e helyesen dönteni.
Igazából ez a film annyi mindenre megtanít, amit 4-5 könyvből lehetne talán összevágni, és mivel a színészek és rendezők nagyon profin alakítottak, annyira bele tudjuk magunkat élni a helyzetükbe, amit írott formában szinte lehetetlen lenne elérnie egy könyvnek. Elgondolkodtat azon, hogy mennyire támasztunk túlzott elvárásokat gyermekeink felé, mennyire tudjuk őket óvni, védeni és szeretni feltétel nélkül, hogy hogyan avatkozunk puszta jó szándékból életükbe, ahelyett, hogy a sajátunkat próbálnánk rendbe tenni. A gyermek részéről arra, hogy mennyire szeretnénk megfelelni szüleinknek, meghálálni azt a sok áldozatot, amit értünk hoztak, és milyen szenvedés látni őket, ha szomorúak, ha elvárásaik alatt teljesítünk. Közben meg kéne találni saját boldogságunkat és szívünk szerint megélni a jelen pillanat varázsát korlátok nélkül.
A párkapcsolatra, mint létünk egyik központi kérdésére is nagyon aktuális és pontos iránymutatásokat láthatunk a film által, akármelyik szereplő helyébe is tudjuk képzelni magunkat. Amikor látszólag önhibánkon kívül egy olyan nehézséggel szembesülünk, hogy nem teljesen egészséges gyermekünk születik, és ez tönkreteszi a korábbi összhangot szerelmünkkel. Amikor tökéletes utódaink születnek, egy tökéletes társ mellett, de a forgatókönyvíró, a Sors az utunkba küldi azt az embert, akire mindig is vágytunk, aki az igazi másik felünk. Amikor úgy érezzük, hogy életre szóló egyezséget kötöttünk házastársunkkal, és minket semmi nem választhat el, mert ott egy láthatatlan kapocs, ami mindvégig együtt tart, az Élet mégis arra kér, engedjük el ezt az embert.
Nagyon összetett és nagyon mély mondanivalójú alkotás, amit lehet, hogy az első 20-30 percében el akarunk kapcsolni, mert nem érezzük úgy, hogy alakulna a cselekménye. De vegyünk erőt magunkon és figyeljük a részleteket, mert a vége katartikusan felemelő, amikor megértjük a lényeget.
Asztrológiai szemmel nézve is, töménytelen mennyiségben kapunk negatív és pozitív megélési formákat adott jegyekre, minőségekre és fényszög kapcsolatra vonatkozóan a filmből. Akinek van egy kevés Halak és/vagy Skorpió érdekeltsége szerintem kötelező megnéznie.
