A Jung-féle személyiségtipizálás két alapvető embertípust különböztet meg: az extrovertált és az introvertált személyiségtípust. Ezt a felosztást előszeretettel használják a marketingesek, azzal a felkiáltással, hogy az alapvető személyiségtípus meghatározza a vásárlási szokásokat is. De akárhogyan is, én mindig úgy éreztem, hogy mindkét típus jellemzői egyformán igazak rám.

Az introvertált emberek alapvetően jobban érzik magukat egyedül, vagy kisebb társaságban, nehezen teremtenek kapcsolatokat, félénk, befelé forduló, megfontolt emberek. Az extrovertált emberek társasági, harsány, nyitott személyiségek, csapatjátékosok, könnyen barátkoznak, hajlamosabbak hirtelen döntésekre. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. De akkor mi legyen, ha valaki (mint ahogyan én is) mindkét típusba egyszerre tartozik? Vagyis tulajdonképpen egyikbe sem? Sokáig küzdöttem ezzel a kérdéssel.

Nos, ilyen is van. Mi vagyunk az ambivertált emberek. Jól működünk csapatban, de egyedül is jól érezzük magunkat. Szeretünk beszélgetni, de simán csak hallgatni is. Örömmel dolgozunk csapatban és egyedül is, a feladattól függően. Egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a világgal. Ha szerepelni kell, bevállaljuk, de külön nem keressük ennek lehetőségét. Szívesen vagyunk társaságban és egyedül is, a lelkiállapotunktól függően. Mielőtt döntést hozunk, gondolkodunk, de nem visszük túlzásba. Kicsit az extrovertáltak és kicsit az introvertáltak tulajdonságai is igazak ránk, de igazából egyikre sem mondanánk, hogy igen, ez telitalálat.

Valahol félúton az introvertáltak és az extrovertáltak között tehát ott vannak az ambivertáltak, akiket valahogy általában kihagynak a felsorolásból. Pedig az emberek valószínűleg ritkán 100%-ig intro- vagy extovertáltak. Sokkal jellemzőbb, hogy a skálán valahol a kettő között helyezkednek el és hogy éppen hogyan viselkednek, az függ a pillanatnyi lelkiállapotuktól is. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki eddig nem hallott az ambivertáltakról, most a homlokára csap: hát persze!

Te melyik típusba tartozol?