A mai világban vajon elég csupán egy szakma vagy egy diploma a boldoguláshoz? Vagy már nem érezhetjük biztonságban magunkat akkor, ha az évek múlásával nem látunk hozzá újabb szakterületek meghódításához?

Tanulni jó dolog, diáknak lenni még jobb. Persze nem minden életkorban, életszakaszban érezzük úgy, hogy iskolapadban van a helyünk. Mert bizonyos tantárgyaktól jó dolog az érettségi után megszabadulni, bizonyos ismeretekre meg felnőtt fejjel nyitottabbak vagyunk, sok összefüggést jobban átlátunk, mint tizenévesen. Gyereket, gyerekeket nevelve meg mások lesznek a prioritások, a legfontosabb az, hogy anyagi biztonságot tudjunk teremteni a családunknak. Ez persze sokszor éppen egy újabb állás, éppen újbóli tanulás árán érhető el. Sokat hallani manapság komoly, felnőttképzési szakemberektől, hogy tudomásul kell venni az életfogytig tartó tanulás nélkülözhetetlenségét. Azt a tényállást, hogy aki nem hajlandó a folyamatos tanulás állapotát elfogadni, az nem lesz képes boldogulni a munkaerőpiacon.

Valójában mit is jelent mindez? Jót, vagy egy folyamatos, soha véget nem érő tanulást, vizsgákat, gyakorlóéveket, az örök újrakezdés boldog szomorúságát? Kicsit ellentmondásos ez az életfogytig tartó tanulás, mert egyszerre több mindent, többféle tanulási módot is jelenthet. Egyfelől lehet ez egy mindig, minden korban fejlődést jelentő nyitottság az új ismeretek iránt, a már meglévő tudásunk, szakképzettségünk bővítése, minőségi továbbfejlesztése, de jelenthet egy kényszerből választott átképzést is, amikor a munkaerőpiacnak nincs szüksége addigi tudásunkra, ezért új területen kell mindent elölről kezdenünk. Ez utóbbi korántsem olyan könnyű dolog.

Ahogy az ember iskolásévei alatt is megtapasztalja, tanulni igazából azt tudjuk hatékonyan és könnyen, ami érdekel bennünket. Ezért, ha nem az eredeti szakmánkban, hivatásunkban kell bővíteni a tudásunkat, mindenképpen az a legjobb, ha olyan terület felé fordulunk, amit érdekesnek, hozzánk közelállónak tartunk. A hosszú távú boldogság és elégedettség titka ugyanis nem csak az, ha jól fizető szakmánk van, hanem az is, ha szeretjük azt, amit csinálunk. Máskülönben ez a huszonegyedik század csak olyan emberekkel lesz tele, akik, bár életfogytig tanulnak, igazából semmiben nem tudnak elmélyülni, semmit nem éreznek valódi hivatásuknak.