Miként indultál a nővé válás útján? Lehetett hosszú hajad, copfod, pörgős szoknyád, öltözhettél hercegnőnek a jelmezbálon, ha úgy szeretted volna? Láttad a szüleid szemében a büszkeséget? Érezted a szeretetüket? Örültek annak, hogy mások szemében is szép vagy, s érdeklődnek irántad? Fontos volt nekik, mit érzel? Szem előtt tartották? Számoltak veled?

Édesanyád elégedett volt magával? Adott magára? Meg tudta élni az örömöt a nőiségében? Kölcsönösen tisztelték egymást édesapáddal?

Közösen örültetek anyukáddal az első menstruációdnak? Vagy elfacsarodó arccal arról beszéltek neked a család idősebb nőtagjai, innentől kezdve ezzel a fájdalmas tehertétellel kell élned? Ráadásul most már nagyon kell rád vigyázni, mert bármikor teherbe ejthetnek?

Hogyan élted meg, amikor elkezdett nőni a melled? Repestél az örömtől, amikor ünnepélyesen megkaptad az első melltartódat? Vagy nem így történt?

Szeretted a gömbölyödő csípődet? Büszke voltál, amikor mások megnéztek? Vagy inkább zavart?

Örültek annak otthon, amikor tekinteted a fiúra emelted? Vagy viccelődtek róla, gúnyoltak, megszégyenítettek érte? Mit hallottál édesanyádtól a nőiségről? És a szerelemről, szexről? Azt, hogy ez a világ egyik legcsodálatosabb ajándéka és lehetősége? Vagy azt, hogy sok veszélyt, kockázatot rejt magában, és nagyon vigyázz magadra? Arra tanított apád-anyád: óvakodj, mert minden férfi csak azt akarja, és ha megkapják, utána már nem is leszel számukra érdekes? És azt is mondogatták: aki nem kel el, mert nem felel meg, nem elég jó, nem tud főzni, meg túl sokat válogat, az bizony vénlány marad? Vagy azt halottad otthon, élj és ismerkedj, ismerd meg magadat, a tested, tapasztald meg és tudd, mi jó neked, mire van szükséged, s találd meg, arra bízd magad, aki kiérdemel, királynőként tekint rád, akivel együtt rebbensz? Nem?

Hallottad az édesanyádtól azt a szót: orgazmus? És azt: öröm? Vagy: boldogság?

Átöleltek, ha csalódtál és összetörtél? Vagy azt kaptad: „én megmondtam”? Még ma is azt dörgölik az orrod alá, hogy nem sikerült, hibáztál?

A szüleid tudtak, tudnak örülni annak, akinek, s aminek te örülsz? Vagy próbálnak lebeszélni?

Elfogadnak?

Még mindig küzdesz azért, hogy megfelelj? És magadnak?

Olyan embereket engedsz közel magadhoz, akik nem ítélkeznek felőled, hanem melletted állnak? Örülnek az örömödnek, bármiből is fakadjon? Megnyugszol, amikor meghallgatnak?

Van párkapcsolatod? Úgy szeretnek benne, ahogy az neked jó? Erőt ad? Tudod teljes szívedből szeretni, átadni magad neki? Megszűnik a világ vele? Melletted áll? Támogat? Mellette állsz? Támogatod?

Van gyereked? Tudsz neki örülni? Szeretnél még? Tőle?

Magától értetődően szültél?

Sok kötelességed van? Vagy feloldódsz abban, amivel foglalkozol?

Szabadnak érzed magad? Vagy zegzugokban élsz?

Tudsz szeretettel adni? Elfogadni? Töltekezni? Határaidat tartani?

Tudsz nemet mondani? És igent?

Érzed magadban a női erőt?

Szeretsz létezni?

Élsz?

(Az írás 2016. augusztus 5-én jelent meg.)