Rendkívül kedves, nevelő, tanító, a gyermekek figyelmét maximálisan lekötő előadáson jártunk. A 25 éves Kolompos együttes március idusán számos helyszínen rengeteg kisgyereknek adta át a hazaszeretet és a nemzeti ünnepünk üzenetét. Az együttes minden alkalommal hangsúlyozza: bíznak abban, hogy a gyerekek később tudatosan teszik majd értékrendjükben a megfelelő helyre népi hagyományaink sokaságát, a népzenét és a néptáncot pedig felnőttként is szeretik és igénylik majd.
Most Budapestre, egy óvoda tornatermébe jönnek. A kisgyerekek egész nap lázban égnek, hiszen délután a mulatságé lesz a főszerep. Találgatják, vajon mi lesz az előadáson, kik fognak fellépni, mit fognak mondani, hogyan kell majd táncolni. Ezer és ezer kérdés, és hozzá egy válasz van: Jönnek a huszárok!
A Kolompos együttes tagjai a legnagyobb titokban osonnak be az óvoda tornatermébe, hogy felkészüljenek a gyerekek által várva várt eseményre. Amikor pedig az ajtók kinyíltak: sikítozva rohannak be a kicsik, hogy aztán helyet foglaljanak az együttes tagjai előtt a tornatermi szőnyegeken. Tátott szájjal figyelik, hogy milyen hangszereket hoztak magukkal a zenészek: van itt medve hangot kiadó nagybőgő, cica hangon zenélő hegedű és egérke módjára cincogó tambura is.
A kezdeti játék, éneklés és mondókázást követően pedig egy tanulságos mese elevenedik meg a szemünk láttára, melynek a kicsik is aktív résztvevői lesznek. Megjelent ugyanis Levente huszár, akinek szüksége van kis huszárokra és lánykákra is, hogy megvédjék a hazát. Kis kezek tucatjai lendülnek a magasba, mindenki a fejére akarja venni a piros csákót, a lányok pedig a fel szeretnék kötni a piros pöttyös kendőt. A csákóhoz kard párosul, a kendőhöz pedig keszkenő jár. A huszárok esznek, isznak, a lányok sürögnek-forognak, az ételeket alaposan megsózzák, hogy a daliás legények szerelembe essenek.
A huszárok azonban elindulnak a csatába, a szerelmes lányok pedig sírva intenek búcsút. Leventétől mindenki egy életre megtanulhatta a huszárok legfontosabb parancsát: "Ezt a zászlót soha el ne hagyd, ezt a zászlót kövesd egész életedben!" A gyerekek büszkén lengetik a piros-fehér-zöld zászlót, játszanak a kardjukkal és valóban úgy érezik: nekik most meg kell védeniük a hazát úgy, ahogyan több mint 160 évvel ezelőtt az igazi huszárok tették. A lányok sírnak-rínak, a győztes csatából azonban két nap után hazatérnek a huszárok és elkezdődhet a mulatság.
A gyerekek körtáncot járnak, a kis huszárok menetelnek, dobolnak, lengetik a nemzeti színű zászlót, miközben tekeredik a kígyó, aki rétes akar lenni. A mosoly pedig egyetlen percre sem olvad le a kicsi szájakról és a felnőttekéről sem. S hogy mi volt ennek az egy órás előadásnak az üzenete? Nos, talán az, hogy a mi felelősségünk az, hogy a márciusi ifjak továbbra is bennünk éljenek. A Kolompos együttes missziója pedig talán ezúttal is célba ért.
