Izzadok. Lihegek. Irgalomért imádkozom, de a hőmérséklet nem csökken. Kilépek az utcára - egek, ez a krematórium? Meghaltam és hamvasztanak? Vagy a tisztítótűz? Iszonyatos a hőség és nem úgy fest, mintha a következő pár napban csökkenni szeretne. Egy óriási eső kellene. Istenem, de jólesne egy vihar…

Tudom, ezen az éghajlaton ez normális. Augusztusban kánikula van. Nem ért váratlanul, mégis letaglóz. Tavaly is ez volt? Vagy ez most tényleg extra meleg? A hírek a melegrekord megdöntéséről szólnak, de a hírek szeretnek ezzel túlozni, úgyhogy már nem tudom, mit higgyek el ezzel kapcsolatban. Pedig én alapvetően nem vagyok érzékeny a hőmérséklet viszontagságaira. Úgy fogom fel, hogy ez azok közé a dolgok közé tartozik, amin úgysem tudok változtatni. Akkor meg minek sírjak miatta, nem igaz? A hozzáállásom az egyetlen dolog, amit bármikor meg tudok változtatni és úgy döntöttem, hogy az időjárással kapcsolatban nem vagyok hajlandó feleslegesen nyűgösködni. Kivéve, ha esik a hó, mert azt nagyon utálom. Ugyanis havon is, jégen is nagyokat lehet esni - nekem meg nem 100%-os az egyensúlyom. Eddig azt hittem, a kánikulát elég jól viselem, de ez a mostani már nekem is túlzás. El sem tudom képzelni, hogy bírják a várandósak, az idősek, a betegek. Aggódom értük.

És akkor még szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy egy ultramodern, légkondicionált irodaházban dolgozom, napközben nem kell izzadnom - annál inkább megdöbbentő a forróság, amikor kimegyek ebédelni vagy elindulok haza. A napom nagyobb részét mégis hűvösebb körülmények között tölthetem. Az éjjelek már bajosak. Vagy a forróság miatt, vagy a ventilátor hangja miatt nehéz aludnom - sajnos nem vagyok olyan szerencsés, hogy saját légkondim legyen. Folyik rólam a víz és izzadtan ébredek. A hűs zuhany is csak pár perc enyhülést hoz. Több flakon izzadásgátlót fújok magamra - pedig az év nagy részében csak alumíniummentes, könnyű dezodort használok. Mégis úgy érzem, hogy most tömény izzadtságszag leng körül - vigasztal, hogy mind így vagyunk ezzel, ezért talán nem fedezik fel a szag forrását.

Múlt hétvégén úgy 15 év után ismét kimentem a strandra, ami baromi jó élmény volt. Imádom a vizet és nagyon szeretek úszni, de többnyire olyan helyre járok, ami fedett. Nem szeretem, ha megfog a Nap - valamiért rendkívül ragaszkodom a vámpírfehér bőrömhöz. Talán azért is, mert az UV-sugárzás öregít, én pedig szeretek fiatalabbnak tűnni a valós koromnál. Megtaláltam a megfelelő megoldást: 50 faktoros naptej, több rétegben. Nincs az a barnító sugár, ami ezen áthatol. Jól esett a hűs víz és a kellemes volt a szabadban lenni. Most hétvégén viszont nem megyünk strandra, így leginkább egy légkondis, hűvös pláza lesz az, ahová el fogok látogatni.

Most itt ülök a forró szobában, egy vizes pólóban, ami a várakozásom ellenére egyáltalán nem teszi komfortosabbá a létet. Nőnek lenni igazi szívás ezekben a napokban: ilyenkor magunkra rángatni egy melltartót, az kész katasztrófa. Szerintem most kimegyek és eljárok valami esőtáncot, mielőtt végleg tócsává olvadok. Ha sikerül és megjön az enyhet adó eső, akkor tudjátok, hogy én voltam, az, aki bohócot csináltam magamból! :) De mindet a célért, ugye?